Egyszer volt, hol nem volt…még nem akarok esti meséket olvasni. Rendben van ez így? Rendben! Mások is így gondolják? Úgy tűnik nem. És szeretik felemlegetni? De még mennyire!
Valahogy, amint betöltjük a 25-öt egyre sűrűbben jön az a bizonyos kérdés: na, és mikor lesz baba? Ha pedig a válasz nem tetszik nekik, jön a jó öreg biológia óra.
Akkor jobb, ha tisztába tesszük (nem a babát) a témát!
Mindig beleesek abba a naivitásba, hogy mára már elfogadott, hogy később akarok gyereket vállalni, és előbb szeretnék karriert építeni, vagy esetleg egy házat, amibe elfér egy gyerek, és beteljesíteni önmagam. Aztán jön egy családi összejövetel, ahol a rokonok körbefognak, a hasamat kémlelik, én pedig megnyugtatom őket, hogy jó volt a mama főztje, még nincs úton a baba. Mostanság már nemcsak a család, de régi ismerősök is szeretik bedobni a semmiből ezt a kérdést. Az ember egy idő után kezdi megunni…
Jól tudom, hogy sokan fiatalon szeretnének megházasodni és családot alapítani, de ott vannak azok is, akik még nem tartanak itt. Miért kell még mindig azt éreztetni, hogy le vagyunk maradva? Teljesen rendben van, ha valaki családos ember és minél előbb akar gyereket, de miért ítéljük el, ha valaki mindezt később szeretné? Hidd el, nem fogja magát meggondolni valaki, csak mert a képébe nyomod a gyerekeid fotóját mondván:
Velük teljesedtem ki! Szülőnek lenni a legjobb dolog a világon!
Gratulálok! Minden tiszteletem a szülőké! De én még nem vagyok az, ezért nem kell pálcát törni felettem.
Nem is értem miért kell erőltetni… Talán jobb lenne, ha most belevágnék és majd a gyerekemre tukmálnám a hangszereket, mert nem volt alkalmam megtanulni játszani? Vagy beiratom őket színjátszóra, mert belőlem sose lett színész?
A legjobb rész, amikor még jól ki is vesézik a választ.
Miért nem vállalsz most gyereket, vagy nem is akarsz? Nem 40 évesen kéne szülni…
Bárcsak kicsit elgondolkodnának azok az emberek, akik ezekkel a kérdésekkel rohanják le a másikat. Néha azt sem tudja az ember, mit feleljen. Honnan tudod, hogy nem próbálkoznak már évek óta a párjával? Nem gondolod, hogy inkább felelősségteljes döntést hoz, mert még nem áll készen sem érzelmileg, sem anyagilag egy ekkora feladathoz? És igen, a legtöbben szeretnénk gyereket, de még nem most…
Ha az én esetemet nézzük, egyet nyugodtan megkérdezhetnek azok az emberek, akiknek már-már ez a mániája. Hogy miért döntöttem így? A válasz egyszerű. Mert már most szeretem annyira őt, hogy várok… Szeretném, ha akkor jönne, amikor igazán akarom őt, és meg tudok adni neki mindent. Azért akarom szeretni őt, amilyen, nem azért amilyenné én sose válhattam. Megfelel a válaszom?
