Mi a saját életünkbe zárva, valami csodának csak a kifutását látjuk, érzékeljük és csak kapisgáljuk azt a mechanizmust, erőt és szabályszerűséget, amely okán létezünk, működünk, szeretünk. Talán ennek a csodának a nagyon egyszerű leképezése az a zongora, amely billentyűire erősített ecsetekkel fest színes képeket. Ha nem látnánk a zongorát működés közben, fogalmunk se lenne arról, hogy mi történt, hogyan jött vajon létre a kép, ki alkotta azt és milyen zene szólt közben... nézzétek, hallgassátok, érezzetek rá a párhuzamra. Tényleg csak véletlen lenne?
