Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.

Mi a saját életünkbe zárva, valami csodának csak a kifutását látjuk, érzékeljük és csak kapisgáljuk azt a mechanizmust, erőt és szabályszerűséget, amely okán létezünk, működünk, szeretünk. Talán ennek a csodának a nagyon egyszerű leképezése az a zongora, amely billentyűire erősített ecsetekkel fest színes képeket. Ha nem látnánk a zongorát működés közben, fogalmunk se lenne arról, hogy mi történt, hogyan jött vajon létre a kép, ki alkotta azt és milyen zene szólt közben... nézzétek, hallgassátok, érezzetek rá a párhuzamra. Tényleg csak véletlen lenne?

Képtelen választania kedvencet a formák, színek véletlenszerű alkotásai közül. Mindegyik gyönyörű, mindegyik más, mindegyik egyedi és különleges. Pont olyanok, mint az ember. Az ember, aki gyengébbnek hiszi magát, mint amilyen, és sokszor rútnak, pedig az univerzum egyik csodás alkotása úgy, ahogy van.. Színes, energikus, csupa váratlan fordulat és tele előre nem látható lehetőségekkel. Tényleg csoda. Előbb utóbb talán tényleg meglátjuk benne a szépet.

Van aki úgy véli nem is létezik SORS, nincs előre tervezett program, csupán a véletlen játszik velünk, más egyáltalán nem hisz a véletlenekben, és az események mögött "forgatókönyvet" sejt. Bárhogy is van, ez a három csillagjegy biztosan az utóbbiak táborába tartozik.

Vehetnénk rögtön a tejet, de mégsem, hiszen a tej megkóstolása és az étrendbe való beillesztése megfigyelés útján történt. Anyatej, állatok teje – jó lehet az a felnőtteknek is. Akad azonban jó pár olyan étel, melyet csak és kizárólag egy fura véletlennek köszönhetünk. Jöjjenek tehát ezek, vagyis a „véletlen ételek” történetei!

Van egy nő és egy férfi. Véletlen találkoznak. Ez a találkozás vajon meg van írva a sorsukban vagy csak véletlen? A nő kétszer című film jut erről most eszembe, amiben néhány percen múlik, hogy a nő élete hogyan alakul: eléri-e a metrót, vagy sem. Innentől két történetet láthatunk „a mi lett volna, ha” gondolatát követve. Talán tettük fel már párszor mi is magunknak ugyanezt a kérdést.  Ahogy a filmben is, az életben is a képzeletbeli lehetőségeink összetalálkoznak, majd ismét szétválnak, hogy újra találkozhassanak.

Mi, nők képesek vagyunk órákat eltölteni egy szett összeállításával. Hogy a felső pontosan passzoljon a táskához, a rajta lévő minta színe köszönjön vissza a körömlakkban, és akkor még a cipőről egy szót sem ejtettem. Ezt egyszerűen nem bízhatjuk a véletlenre. Vagy mégis? 

Anna nem bízta soha a véletlenre a dolgokat. Céltudatos, fifikás, vakmerő, rámenős. Ami, aki kell, azt megszerzi magának. Annak idején, jó húsz éve engem is kinézett magának. Nem volt véletlen a barátságunk. Persze ez csak évek múlva derült ki, ő keverte úgy a szálakat, hogy a munkahelyi kiránduláson mellém üljön a buszon.