Hiába várta, aznap nem ért haza párja a megszokott időben. Nem is telefonált, hogy késni fog, az ő hívását meg fel se vette. Pedig próbálta vagy ötször.
Sose tett még ilyet, sose zaklatta hívásaival a másikat, de aznap valahogy rossz sejtések gyötörték. Teste minden sejtjével érezte, nem jár egyenes úton a másik. Valami van a háttérben. Vagy valaki.
Talán csak a lelke jajongott, mert összekapcsolta a késést, meg a elérhetetlenséget azzal a történéssel, hogy új kolléganő érkezett párja munkahelyére. Amikor a múlt héten beugrott az otthon felejtett papírokkal, kiszúrta a lányt. Csinos. Túl csinos ahhoz, hogy a feleségek biztonságban érezzék magukat. Túl csinos és túl kihívó, csak úgy feszült a vékony felső a mellein.
Szorongása új keletű volt tehát, de szívdobogtató és keserű. Vad képeket vizionált, ahogy peregtek a percek. Az a nő meg a párja egy ágyban. Csókolóznak, szinte látta maga előtt, ahogy a férje, az ő férje lesimogatja a másikról azt a felsőt. Szenvedélyesen szeretik egymást. Úgy, ahogy azelőtt egymást szerették. Ma már másmilyen a szerelmeskedésük. Ismerik egymás minden mozdulatát. Biztonságos, kiszámítható, langyos kis öröm a szex.
Eddig nem is gondolt erre a változásra így. Maga is megdöbbent a felismeréstől: valamikor az elmúlt évek alatt eltűnt a szenvedély az ölelésből. Ettől megrémült nagyon. És megerősítette féltékeny fantáziáit, párja biztosan máshol keresi a gyönyört, az izgalmat. Egyre biztosabb lett abban, hogy a férje – talán pont azokban a percekben- megcsalja őt.
Végig sírta a délutánt és mire a férje hazaért , már felkészült a legrosszabbra. Rúzsfoltra, gyűrött ingre, egy másik nő szagára, zavaros magyarázatokra.
De amikor a férje hazaért, nem magyarázkodott, csak hosszan és erősen magához ölelte őt. Aztán kivezette a ház elé, autóba ültette és elvitte a város szélére egy kicsi házhoz.
A miénk – mondta csendesen, sokáig azt hittem, nem sikerül, de az utolsó pillanatban mégis engedtek az árból. Meg akartalak lepni, mondta és csak ölelte, ölelte őt.
A kertben öreg gyümölcsfák dajkálták a lemenő nap fényét. Girbe-gurba, aranyló fény – út a fák között.