A kapcsolatok többsége könnyedén indul: megismerkedünk, találkozgatunk, és ha szimpatikusak vagyunk egymásnak, jól érezzük együtt magunkat, akkor akár hosszabb távon is egymás mellett maradhatunk. Máskor már az elején kiderül, hogy nem illünk össze. De mi a helyzet az úgynevezett „se veled, se nélküled” kapcsolatokkal? Mit tegyünk, ha nem tudjuk, hogyan lépjünk tovább? Maradjunk vagy menjünk? És hogyan?
Bármennyire is szeretnénk és küzdünk, van az a pont, amikor úgy érezzük, valami már nem működik igazán a kapcsolatunkban. Vannak jelek, amiket ha észrevesztek tudhatjátok, már nincs sok hátra.
Sosem szerettem az érzéseimmel foglalkozni. Nem értettem, hogy azok miért olyan fontosak az embereknek, de elfogadtam, hogy én különleges vagyok. A párkapcsolatok terén azonban ez komoly problémát okozott számomra, hisz az eddigi barátnőim képtelenek voltak megérteni, mivel jár az, ha velem vannak.
Túlvagyok már jó néhány kapcsolaton, csalódáson, szakításon, újrakezdésen és eljutottam oda, hogy bátran leírom. Tele van a bakancsom a fiatal csajokkal.
Egy igazi nőre vágyom!
A párkapcsolat alapja a megértés, empátia, jó kommunikáció. Főleg a jó kommunikáció. Amit azért mi, nők gyakran elbaltázunk. Valljuk be, hajlamosak vagyunk rá.
Képtelen vagyok arra, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsak ki az életemben. Ennek több oka is van, ám a legfontosabb az, hogy a pasik mindig elmenekülnek akkor, amikor felhozom, hogy szeretem, ha megbüntetnek.
Rolival Tinderen ismerkedtünk meg. Elsőre úgy tűnt, igazi "szerelem első látásra" kapcsolat lesz a miénk, de sajnos csalódnom kellett...
Jobban kellett volna figyelnem a jelekre, amikor még könnyedén mondhattam volna: köszi, ebből nem kérek! De valahogy annyira akartam, hogy ez a kapcsolat működjön, hogy nem vettem észre, mennyire az exed körül járnak a gondolataid, ha velem vagy.