Egyéb kategória

Vértestvérek

Minden nap ajándék volt. Újabb születésnap. Még 24 óra. Levegő. Kapcsolódás. Érintés. Így ébredt, így nyomta el a kábulat minden este a fiút, aki nagyon, nagyon beteg volt. Haldoklott lassan, miközben donorra várt, de csak nem jött a hír, ami neki a túlélést jelentette volna, és valaki más halálát.

vous - 2019.05.08.
Vértestvérek

Mert a családban nem volt olyan, aki alkalmas lett volna donornak. A szülei túl öregek voltak, a rokonság többi tagja meg nem érezte annyira közelinek a kapcsolatot, hogy fél veséjét áldozta volna bármelyik. Idegen vesére várt, de egyre csak telt az idő, fogyott a reménynek hívott valami, a megfoghatatlan, ködös érzés, hogy van esély.

Ekkor robbant a hír, a szülei válni fognak: botrány pattant ki, a családban mindenki erről beszélt. Apja hűtlenségéről, aki valamikor vagy harminc éve hűtlen volt. Született balkézről egy gyerek, aki meg akarta ismerni az apját. Az igazit, a sose látott édesapát, akit édesanyja halottnak hazudott annyi éven át. Hát nem volt halott, nagyon is élt, túl már sok veszteségen, az új veszteség előtt, ahol tán egyszerre veszíti el fiát és feleségét, akik elvesztése az ő pusztulását is jelentheti.

Ekkor csengetett be a fiú. Az a másik. Az eltagadott. Aki mindent akart. Apát, testvért, családot. Szeretetet. Aki be akarta pótolni és pótoltatni mindazt, amit szülei, a hazugságok, a sors elraboltak tőle.

De nem talált mást csak bűntudatot, haragot, féltékenységet és egy haldokló féltestvért.

Egy este meglátogatta öccsét a kórházban. Nézte a sápadt, verítékben úszó, fájdalmaktól szenvedő arcot, ami az ő arca is volt. Felismerte benne önmagát és apjukat is. És akkor döntött. Másnap jelentkezett donornak. És tökéletes volt. Minden stimmelt a veseátültetéshez.

Odaadta a fél veséjét, majd felgyógyulása után külföldre költözött.

Öccse sokáig kereste, míg végül rálelt. Nem adta fel. Meg kellett keresnie, hogy továbbélhessen. Nem csak ő maga, hanem a család. És a testvéri kapcsolat. Hiszen vértestvérek lettek. Sokszorosan.

Ajánlott cikkek