Minden nap ajándék volt. Újabb születésnap. Még 24 óra. Levegő. Kapcsolódás. Érintés. Így ébredt, így nyomta el a kábulat minden este a fiút, aki nagyon, nagyon beteg volt. Haldoklott lassan, miközben donorra várt, de csak nem jött a hír, ami neki a túlélést jelentette volna, és valaki más halálát.

Egy fiútestvért minden lánynak kívánok, komolyan. Egy idősebb báttyal felnőni kész horror és a világ legjobb dolga szerintem, nem igazán tudnám elképzelni, mit kezdenék egy húggal vagy egy nővérrel. Valószínűleg csak néznék rá, mint egy ufóra.

Egy fiútestvért minden lánynak kívánok, komolyan. Egy idősebb báttyal felnőni kész horror és a világ legjobb dolga szerintem, nem igazán tudnám elképzelni, mit kezdenék egy húggal vagy egy nővérrel. Valószínűleg csak néznék rá, mint egy ufóra.

Ó, igen, a nővérek. Ők felelősségteljesek, általában vezetői készségekkel rendelkeznek és kiválóan gondoskodnak másokról – és ezt nem csak azért mondom, mert én is az vagyok. Mindenesetre hoztam nektek pár jelet, amiből mindenki elsőre felismerheti őket!

Egykeként felnőni hihetetlen unalmasnak és magányosnak tűnik. Szinte az összes osztálytársamnak volt testvére, volt, akinek több is. Sokszor megkaptam a kérdést: mégis mit csinálsz otthon egyedül?

Habár a legtöbb testvérpár civakodással, vitatkozással és verekedéssel tölti közös élete első néhány évét, azért ez a feszültség később általában enyhül vagy teljesen megszűnik. A nővéremmel mi is sokat veszekedtünk, verekedtünk, talán néha utáltuk is egymást. Ma meg szeretnénk szinte minden szabad percet egymás mellett tölteni, mivel felnőttként már nem a szüleink, hanem a távolság áll közénk. De nem minden testvérpárnak ez a sorsa. Készen álltok a testvérháborúra? Ismerjétek meg Adolf és Rudolf Dassler különös történetét, akinek a két legnagyobb sportmárkát köszönhetjük!

Egymás mellett aludtunk a bátyámmal évekig. Egy ágyneműtartóban, egészen pontosan, mert nekünk, a két kicsinek nem jutott saját ágy.