Ó, ha tudnátok, milyen jó néha egyedül lenni. Valójában sosem szerettem volna testvért, azonban mégsem mondanám magamat egyke típusnak. Nem vagyok önző, sem elkényeztetett, bár mindig megkaptam, amire vágytam, de sosem azonnal. Olyan gyerekkorom volt, mint a mesében, mint amire mindenki vágyna, csak épp testvér nélkül. Haveroktól, ismerősöktől sokszor hallottam:
Bárcsak ne lenne testvérem!
Annak ellenére, hogy sosem akartam testvért, nagyon is tudom, hogy miről maradtam le, és hogy mennyi mindent adhat, ha van belőled még egy, vagy kettő, vagy három… Igazi szociális egyéniség vagyok, sok haverral, ismerőssel, de igaz barátból soha nem volt sok. Pár, de rájuk mindig számíthattam, számíthatok. Őt – mert igazán jó barátom csak egy van – tartom a testvéremnek. Szóval a magányt, mint olyat nem ismerem. Akkor voltam, vagyok egyedül, amikor akarom, és bizony sokszor akarom, mert jó.
Szeretném azonban, ha ti, testvéres VOUS-lányok tudnátok, miért is jó egykének lenni!
Anya, apa és én
Testvér híján minden szeretetet én kaptam, pont annyit, amennyit kellett. Sosem voltam szigorúan fogva, mindenhová elmehettem, nem volt tiltás, így nem voltak kicsapongó, lázadó időszakaim sem, és ezt imádtam. Feltétel nélküli a bizalom oda-vissza. Rengeteg időt töltöttem, töltök a szüleimmel. Másnak talán furcsa, vicces vagy épp cikinek is tűnik, de a mai napig együtt, mi hárman intézzük a bevásárlást, nap mint nap. Ha apa épp éjszakás bizony nincs vásárlás – na, nem azért, mert ő ilyen vasszigorral szabályoz minket, hogy mit vehetünk, és mit nem –, hanem mert oda együtt kell menni. A vasszigor és apa… Annyira távol állnak egymástól, hogy mikor leírtam ezt a két szót legszívesebben ezer space-t ütöttem volna közéjük. Egy szóval nagyon szülős vagyok, NAGYON!
Magánterület
Saját szoba, saját kütyük, saját ruhák, saját smink, saját csoki. Nem kell osztozni, harcolni. Tudom, megvan a maga varázsa, ha a testvéretekkel küzdötök, de higgyétek el, ennek is. Nem kell aggódnom, hogy valaki beront a szobámba, vagy épp ellopkodja a dolgaim.
Ez az én királyságom!
Barátkozás
Egykeségemből kifolyólag elég közvetlen típus vagyok, könnyen barátkozom. Mivel otthon nem volt kivel haverkodni, már kiskoromban „rákényszerültem”, hogy barátkozzak. Bizony én odamegyek, leszólítok, elmondom, csevegek. Aztán ez vagy bejön, vagy nem!
De általában, vagyis MINDIG bejön! 🙂
