Amilyen egyszerű megjegyzésnek hangzik elsőre, annyira bosszantó az idő múlásával, ahogy folyamatosan megkapom a páromtól, hogy a hibáimat mindig ugyanarra az egy dologra vezeti vissza. Amiről ráadásul nem is tehetek.
Néha azok távolodnak el tőlünk, akikre azt hisszük, egész életünkben számíthatunk majd rájuk. A nővérem is ilyen volt, pedig gyermekként nem így terveztük.
Az egypetéjű ikrek mindenben egyformák. Ugyanúgy néz ki a hajuk, a szeműk, a kezeik, csak belső tulajdonságaikban tudnak eltérni egymástól. A testvérem és köztem ez hatalmas szakadékot hozott létre, amit sosem fogunk tudni áthidalni.
Amikor én jártam általánosba, a többiek rendszeresen zaklatták azokat, akik nem hordtak menő cuccokat, vagy kevésbé voltak tehetősek. Úgy tűnik, már nincsenek ilyen gyerekek az iskolákban, ami jó, bár néha örülnék, ha mégis lenne még pár. Természetesen csak amiatt, hogy szóljanak rá a húgomra, még helyettem is.
Baj lenne belőle, az biztos. Már a hancúrról álmodozom vele. De hogy reagálna a család? A barátnőmről már nem is beszélve…
Életed hibáját nehéz elfelejteni, főleg, ha a párod testvérével követted el egy görbe estén. Mi lesz, ha kiderül? Annál pedig nincsen fantasztikusabb, ha a férjed folyamatosan kíván téged, nem igaz? Kivéve, ha te már nem bírod ezt a tempót, mint régen. Egyáltalán, jó vagy rossz az együttlét egy vékony nővel a férfiak szerint? Miben másabb, mint a teltebb társaikkal hancúrozás? Mikor jobb elengedni egy kapcsolatot, mint tovább próbálkozni vele? Ezek a témák érdekelték legjobban az olvasókat a VOUS oldalán ezen a héten. Nagy figyelmet kapott még a megszakításos védekezés hátrányai is.
Nem telik el úgy nap, hogy ne emlékeznék arra az éjszakára. Ez nem azért van, mert annyira jó volt, hanem azért mert rettegek, hogy kiderül…
Az ember aligha válogathatja meg az érzéseit, legfeljebb annyit tehet, hogy ellenáll, elnyomja magában, ha valami olyasmi történik meg vele, amit nem szabadna éreznie. Csakhogy ezt könnyebb eltervezni, mint kivitelezni.