Amikor én jártam általánosba, a többiek rendszeresen zaklatták azokat, akik nem hordtak menő cuccokat, vagy kevésbé voltak tehetősek. Úgy tűnik, már nincsenek ilyen gyerekek az iskolákban, ami jó, bár néha örülnék, ha mégis lenne még pár. Természetesen csak amiatt, hogy szóljanak rá a húgomra, még helyettem is.
Nem tudom, hogyan mondjam el a húgomnak, hogy borzalmas az öltözködési stílusa. Tizenhárom éves, de még abszolút nem találta meg az egyéni hangját. Ez számomra azonban elég kellemetlen, mert látom, hogy amikor az utcán vagyunk, többen mosolyognak azon, miket hord, emiatt pedig megsajnálom, és végeredményben csak segíteni szeretnék neki.
Jó kapcsolatot ápolok vele, amit semmiképp sem szeretnék elrontani. Elég érzékeny, ezért nem tudom, hogyan reagálna arra, ha megmondanám neki a szomorú igazságot.
Azt sem tudom, mennyire számít neki az, ha esetleg összenéznek mögötte az utcán, vagy kritikával illetik a háta mögött. Nem szeretném, hogy kiközösítsék a stílusa – vagy annak erős hiánya – miatt, de nem tudom, megéri-e felhozni neki ezt a témát, vagy nem.
Vártam még, hátha a kamaszkor majd valamilyen úton elkezdi terelgetni egy bizonyos irányba, de úgy tűnt, nem találta meg az egyedi hangját.
Pár hónap elteltével már nagyon nehéz volt nézni, ezért úgy döntöttem, még ha nem is kért meg rá, de segíteni fogok neki.
Épp a szobájában volt, amikor leültem mellé, és kissé habogva felvezettem neki az egészet azzal, hogy milyen fontos tud lenni az öltözködés abban, hogy hogyan ítélnek meg minket az emberek. Ez után elkezdtem magyarázni neki arról, hogy milyen jó érzés az, amikor megtaláljuk az egyéni hangunkat.
Ő fél óra után leállított, és megkért, javasoljak neki valamit, hogy hogyan tudná megtalálni az egyéni stílusát. Elmondta, hogy ő is látja, hogy mások menőbb cuccokban járnak, mint ő, de képtelen volt arra, hogy olyan ruhákat hordjon, amilyeneket lényegében mindenki az iskolában.
Szeretne menő lenni, de nem úgy, ahogy mindenki más. Persze, azonnal belevetettük magunkat a feladatba, és elkezdtünk online különböző oldalakon ruhákat keresni és rendelni. Nem spóroltunk, rengeteg ruhát rendeltünk. Voltak, amiket ő választott, de találtunk olyanokat is, amiket ő nem választott volna magának, én azonban meggyőztem róla. Jó program volt, és úgy éreztem, a kapcsolatunkat is építette a közös program.
Ez után rendszeresen segítettem neki válogatni, és ő is jobban érezte magát, hisz úgy érezte, megtalálta az egyéni stílusát. Mégha egy kis segítséggel is.
Betti történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
