Alattomos és csendes. Úgy rombol, hogy észre se veszitek, mire észbe kaptok, már messze jár a szerelem.
Tudjátok, miről van szó? Nem?
Az időről. Egészen pontosan arról, hogy hiába éltek együtt (vagy vagytok régóta egymás társai), nem töltötök ELÉG időt együtt. És most nem arról az időről van szó, amikor, egymás mellett fekszetek, kezetek az okos telefonnal és ugyan összeér a lábatok, mégis két különböző világban kóboroltok.
Arról az időről van szó, amikor együtt lehetnétek, figyelhetnétek – fókuszálhatnátok- a másikra, mégsem teszitek.
Mert rossz a prioritás.
MINDEN FONTOSABB
Természetesen nem arról van szó, hogy ne legyenek barátaitok, vagy ne legyen a kollégákkal munkaidőn túli program. Ne legyen rend és tiszta kocsi. nem arról, hogy nem legyen külön program….de arról igen, ezek a közösen eltölthető idő rovására szélsőségesen elcsúsznak.
Ha nincs közös MI idő, akkor nem lesznek közös élmények, és egy idő után már nem is számoltok a másikkal. Ha nincs benne az aktuális tervekben első helyen, egy idő után nem lesz benne a jövőbeli tervekben is.
Nem lesz közös jövőkép. Pedig szép lehetett volna.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
