Alattomos és csendes. Úgy rombol, hogy észre se veszitek, mire észbe kaptok, már messze jár a szerelem.
Megismerkedünk valakivel, elindulnak az üzenetváltások, telefonszámot cseréünk, minden tökéletes, a pasi lelkes, jófej, mi pedig a fellegekben járunk. Megtörténik az első szex, a férfi pedig rájön, hogy ő nem akar kapcsolatot, mert most nincs abban az élethelyzetben, de természetesen ez nem a mi hibánk. Ismerős? Akkor köszöntünk az Y-generáció elmagányosodásának időszakában!
Egy kapcsolat igen sok kompromisszumból és megfelelési kényszerből áll. Nem tudjuk, hogy mit érez a másik pontosan, és sokszor meg se merjük kérdezni, főleg a kapcsolat elején. Hiszen ha megkérdezzük, akkor úgy érezheti a másik, hogy túlságosan ráakaszkodunk és erőszakosak vagyunk. Akkor mi a teendő? Mik azok a „jelek”, amelyekből leszűrhetjük, hogy a férfi nem csak úgy „elvan” velünk, hanem valóban és őszintén szeret minket?