A '80-as években született generáció még jól emlékszik a Bravo magazinra és az elképesztő „Szerelem, szex, gyengédség” rovatára. Sokunk értetlenkedve olvasta a magazin ezen hasábjait, sokunk végigkuncogta, és volt, akinek a szülei nem is engedték, hogy elolvassa ezeket a szórakoztató, bár kissé beteg szösszeneteket. Mi, VOUS-lányok úgy döntöttünk, most – felnőtt fejjel – előássuk a régi offline magazinokat, és újra elolvassuk, hátha már érettebben állunk a dologhoz. De nem így történt...
Mojzi, aki semmiről sem tudott
„Annyi emlékképem van erről a rovatról, hogy leginkább nincsen róla! Vagyis nincsen semmilyen véleményem erről az „ismeretterjesztő” szakirodalomról, hiszen a szüleimtől már úgy kaptuk kézbe a nővéremmel a magazinokat a '90-es években, hogy ezeknek a „lényegi részeknek” a lapjai össze voltak ragasztva. Így amikor iskolatársaim hétfő reggel ezekről sztorizgattak – vicces vagy éppen vörösödő fejjel –, akkor hozzá sem tudtam szólni a témához.
Most pótoltam. Beleolvastam, és totál lesokkolt!
De nincs mit hozzáfűznöm, maximum annyit, hogy nem bánom (már) az akkori tudatlanságomat. Köszönöm szépen, így is rendkívül kiváló és egészséges szexuális életem lett. Sőt, lehet, hogy pont ezért???”
BRAVO magazin
Nina, akit megihletett az egyik „valós” történet…
…így egyből átváltott fikuszba:
„Kedves 14 éves lány!
Én vagyok az, a szobafikusz, de te mindig csak fikusznak becézel. Nagyon örültem, mikor hozzád kerültem, mert valóban lelkesen öntözöl, és tényleg boldog vagyok, hogy te gondoskodsz rólam. Nagyon sajnálom, ha félreérthető jelzéseket küldtem neked, de én nem vonzódom hozzád. Azonban úgy tudom, az erkélyen lévő muskátli nagyon odavan érted… Próbálkozz inkább nála! ;)”
Sophie – aki bár sokkot kapott, de képtelen volt komolyan venni az egészet
Ezért mindössze ennyi tudott hozzáfűzni…
Eszter – akinek minden sorhoz volt, illetve van hozzáfűznivalója
„Részemről marad a nosztalgiázás… 1996 decemberében már majdnem 14 éves voltam. A BRAVO, az IM volt az alap, a BRAVO Girlt, a Popcornt és a 100xSzépet csak ritkán vettük meg.
A horoszkóp és a Szex, szerelem, gyengédség rovat volt az első, amit elolvastunk az osztályban a csajokkal. Most akkor sokkolódom is, ugyanis ennek a rovatnak a neve valójában
SZERELEM, SZEX, GYENGÉDSÉG volt. OMG! Hogy?! Mikor változott meg?!
A leveleket amúgy hangosan olvastuk fel, hogy a fiúk is halljanak néhány részletet. Voltak legendás levelek, amik annyira szürreálisak vagy ijesztőek voltak, hogy sem akkor, sem most nem tudom elhinni, hogy élő ember írta őket. Ebből a számból a kedvencem:
„14 éves leszek november végén. Van egy helyes srác, akivel három éve járok és nagyon szeretjük egymást.”
Szépen indul a történet. Csak halkan jegyzem meg, amikor én 11 éves voltam, Barbie és Ken összejövését ünnepeltem épp, akiknek a szerelmi életét természetesen én alakítottam, de akkoriban kezdtem rájönni, hogy későn érő típus vagyok.
„De ő le akar velem feküdni.”
14 évesen szerintem minden fiú le akar feküdni valakivel.
„Azt mondta, hogy nem akar siettetni, de már 2 éve vár erre a pillanatra.”
😀 😀 😀
„Nem félek, mert én is akarom.”
Jó, hát ez teljesen természetes.
„De van egy kis problémám: még nem menstruálok.”
?
„Van még egy problémám, hogy az egészet a bátyja buliján akarja csinálni vagy utána, mert a szülei elmennek.”
14 évesen szerintem minden fiú le akar feküdni valakivel, BÁRHOL ÉS BÁRMIKOR.
„Adott egy hónap haladékot.”
Kedves. 🙁
„Megígértem neki, hogy ha a válaszom igen, akkor a buli után. Nem tudom, mit tegyek?!”
Jó lenne tudni, mi lett a történet vége. Jó lenne azt hinni, mindenki olyan csomagot kap otthonról, hogy bátran és nyugodtan mer nemet mondani, a szíve szerint dönteni, nem fél attól, hogy ha nemet mond, akkor dobják vagy megalázzák.”
Barok Eszter – aki átadta tudását
„Tizenkét évesen minden második csütörtök reggelem úgy indult, hogy megvettem a BRAVO-t a közeli újságárusnál, úgy mentem iskolába.
Ki gondolta volna még akkor, hogy felnőttként lesz néhány év az életemben, amikor a magazin készítésében is aktívan részt veszek?
Mondanom sem kell, a híres-hírhedt „Szerelem, szex, gyengédség” rovat is hozzám került, amin annyit röhögtünk kamaszként. A 2010-es évek elejére már nemcsak kérdések kerültek a rovatba, hanem cikkek is, de higgyétek el: hiába telt el 20 év, ezek között manapság is ugyanúgy vannak abszurdumok, mintha nem létezne internet.
Igyekeztem mindig informatív választ adni, de néha azért vertem a fejem az asztalba: ezek a 15 éves, nemi életet élő tinik valóban kihagyták a hatodikos biológiaórákat…?! Remélem, legalább néha sikerült lámpát gyújtani a fejekben, de a legtöbb munka a hétköznapi testszégyenítés utáni sebgyógyításról szólt sajnos ezen a területen is. Hihetetlen, mennyi lány szorong a – tökéletesen egészséges – teste miatt… szóval, van még munkánk, a BRAVO-n túl is.”
Nektek milyen emlékeitek vannak erről a rovatról?