Az inszomnia az a krónikus álmatlanság, ami már pszichológiailag is diagnosztizálható. Ha nincs szerencsénk, hónapokig, évekig eltarthat, mire megtaláljuk rá a megoldást.
Mennyi az annyi?
Naponta legalább nyolc órát kellene aludnunk ahhoz, hogy normálisan működjünk, hogy bőrünk ne őrült ütemben öregedjen, és a stressz ne emésszen fel minket. A nyolc óra azonban nagyobb megszakítások nélkül történő, pihentető alvást jelent, amikor időben el tudunk aludni, nem ébredünk fel korábban, mint kellene, és nem is forgolódunk ébren az éjszaka közepén. Az álmatlanság, főleg ha tartósan jelen van az életünkben, megbetegíthet. Egyrészt figyelmetlenségünk miatt nem teljesítünk túl jól életünk egyik területén sem – főleg nem ott, ahol koncentrálni is kellene, emiatt gyakrabban érhetnek minket balesetek. Ezen kívül a szervezet kimerülése miatt immunrendszerünk is legyengül, könnyebben kapunk el bármilyen fertőzést, illetve krónikus betegségek is megjelenhetnek. Lelassul az emésztésünk, meghízunk (főleg azok, akik napi hat óránál kevesebbet alszanak), nagyobb esélyünk van a szívproblémákra, magas vérnyomásra, cukorbetegségre és a depresszióra is.
Mennyit bírunk alvás nélkül?
Egyetemi éveinkből mindannyian emlékszünk még arra, hogy viszonylag kevés alvással is jól elboldogultunk. Igen ám, de nem mindegy, hogy meddig és hogyan! Huszonévesen még nyugodtan átbulizzuk az éjszakát minden hétvégén, aztán átalusszuk a vasárnapot, és a hétköznapokon valahogy elboldogulunk. Harminc felett már ez sem mindig megy: hamarabb álmosak leszünk, és sokkal rosszabbul bírjuk a kialvatlanságot. Az ébrenlét rekordját még 1964-ben állította fel egy 17 éves amerikai diák, Randy Gardner – 11 napon át volt ébren egy orvosi vizsgálat kedvéért.
Olvassátok tovább a cikket!