Az amaretti az olaszok méltán ismert és népszerű aprósüteménye, olasz macaronnak is nevezik, és míg északon inkább ropogósra, szárazra sütik, addig délen az omlós, pihe-puha változat kedvelt, ami ráadásul gluténmentes is, mivel liszt nélkül, tisztán mandulából készül.
Aki itthon vásárolt és kóstolt amaretti kekszet, minden bizonnyal a keményebb, ropogós változattal találkozott, és nem csak azért, mert az északi régióknak jobb a pr-ja, hanem azért is, mert ez a formátum jobban csomagolható és szállítható, mint a déli régiókban népszerű omlós, kívül roppanós, belül puha amaretti. Ez utóbbi otthon is bátran elkészíthető, gyors és egyszerű, és külön jóság benne, hogy nem tartalmaz lisztet, így gluténmentes étrendbe is simán beilleszthető.
Ciao, bella! – 5 stílustipp, amit érdemes ellesni az olasz nőktől
Reklámba illő hajkorona, kifogástalan ízlés, tökéletes szettek, és persze az elengedhetetlen parfümillat, amit örökre az emlékeibe zár az ember – csak néhány dolog, ami eszembe jut, ha egy vérbeli olasz nőre gondolok. Tudjátok, ők azok a nők, akik a pizzát kifogástalanul tudják enni, akik egy borzalmas nap után is csak úgy ragyognak a Vespán, és akik egy macskaköves utcán is tekintélyparancsolóan tipegnek a magas sarkújukban. Hogy hogyan csinálják?
Az igazán finom, illatos és puha amaretti titka, hogy frissen darált héjatlan, úgynevezett blansírozott mandulával készül, a friss őröléstől olajosabb, gazdagabb a mandula, mintha készen vett darált mandulát használnánk, belül egészen marcipánosra sül, míg kívül kellemesen roppanós kérget kap. Az amaretti klasszikusan pár szem keserű mandulát is tartalmaz, innen is jön a neve (amaro = keserű), ehelyett pár csepp kivonattal is tökéletes lesz, de ilyenünk nincs, kevés vanília-kivonattal vagy reszelt narancshéjjal is ízesíthejük ezeket a kis puha kekszeket.
A cikk folytatását keressétek a Cookta oldalán!