Nemcsak lelkünk sínyli és őrzi meg a stresszt, de vele együtt a testünk is. A legtöbbünk észrevette már, hogy egy kimerítő, idegeskedésekben gazdag hét után egyszer csak beáll a nyakunk, vagy a derekunk robban le. Mások gyomortáji szorítást vagy vádligörcsöt tapasztalnak, sőt, ha meghallunk egy olyan dalt, ami fájdalmas emlékeket idéz, egész testünk összerándulhat. Nem véletlenül tartanak olyan sok nyújtó és csípőnyitó gyakorlatokkal tűzdelt jógaórát: a stressz beszűkít, görcsöket, izommerevségeket okozhat. Bizonyos területek fájdalma egyfajta térképként jelöli, milyen lelki problémával küzdünk.

Candace Pert neurofarmakológus úgy véli, testünk egyfajta tudatalattiként működik, és fizikai testünk az érzelmeink hatására képes változni.

A méreg és a büszkeség a fejben, nyakban és a vállakban jelenik meg. A szerelem és a boldogság eltöltik az egész testet, főleg a szívet. A szorongás és a félelem a mellkast aktiválják, azt a részt, ahol sok pánikbeteg szorítást érez. A depresszió a test nagy részét deaktiválja, főleg a végtagokat és azok érzékelőképességét. A negatív érzelmek hatása szinte azonnal jelentkezik, az első néhány másodpercben megfeszülnek az izmok az állkapocsban, a szemek és a száj körül. Minél többször ér minket feszültség, annál rövidebbek lesznek nyakunk és vállaink izmai. Az állandó izomfeszülés csomókhoz, görcsökhöz, krónikus fájdalomhoz vezethet, romolhat a vérellátás és az oxigénszállítás. Persze van rá megoldás: kezdjük el figyelni testünket, hol tárol sok feszültséget.

A düh és a stressz összehúzhatják az állkapocs és a száj körüli izmokat. Ellazíthatjuk őket, ha nyitott szájjal ásítunk, sóhajtunk, vagy az oroszlánhoz hasonlóan nagyra tátjuk a szánkat – ha senki sem lát, ki is höröghetjük dühünket.

A cikk folytatásáért irány a Ridikül oldala! 

Forrás:

Unsplash