Miközben ezt írom, egy műanyagpalack figyel mellettem, amit reggel impulzív emeltem le az üzlet polcáról, mert olyan guszta volt a benne forgalmazott smoothie. Megcsinálhattam volna magamnak is, ha éppen nem rohanok. Nem gondolkoztam, hanem leemeltem. Nem vagyok rá büszke, hiszen én is azért írok sok-sok cikket erről a témáról, hogy legyen valami változás. Sokszor annyi is elég, hogy aznap nem vásárolunk olyan műanyagot, amelyet nem lehet újrahasznosítani. Vagy ha újra is lehet, nem a szelektív gyűjtőben végzi.

A világ tudósai szerint 1992 óta annyi változott, hogy az ózonkárosító anyagok mennyisége csökkent. Emlékszem, akkoriban tényleg mindenki az ózonrétegről beszélt, az általános iskolában ismerkedtünk a fogalommal, tudtuk, hogy milyen termékeket nem szeretnénk használni. Ha azt a folyamatot sikerült lelassítani, miért ne sikerülne a többit is. Ehhez nemcsak az országok vezetőire van szükség, hanem ránk is.

De vannak olyan országok, ahol már tettek lépéseket, és korlátozzák többek között a műanyaghasználatot.

Costa Rica igazi paradicsomnak számít, és itt most nem a természeti adottságokra gondolok. Az ország 2021-re azt a célt tűzte ki, hogy megtiltja az olyan műanyagtermékek gyártását és forgalmazását, amelyeket nem lehet újrahasznosítani. Ez azt jelenti, hogy betiltják a műanyagzacskókat, eldobható flakonokat, az elvivős kávékhoz járó műanyagfedelet és még sorolhatnám. Hogy mi helyettesíti majd ezeket? Állítólag biológiailag lebomló alternatív anyagok. Meglátjuk.

Franciaországban 2020-tól nem ehetünk műanyag tányérokon, nem ihatunk műanyagpoharakból és nem ehetünk műanyag evőeszközökkel sem. A lakosságnak alternatív megoldások után kell néznie – ha javasolhatnám nekik, az ehető tányérokra tenném le a voksomat. Az ország korábban a műanyag zacskóknak is hadat üzent.

Kenyában állítólag akár négy év börtönbüntetést is kaphat az, aki nejlonzacskót árusít, gyárt, de akár használ is. A világon itt a legszigorúbb a műanyagzacskókra vonatkozó szabályozás, de ez nem véletlen: az országban korábban 24 millió nejlonzacskó került forgalomba havonta (!!!).

Ugyan most csak egy városról van szó, de igencsak népes városról. Újdelhiben 2011-ben 21 millióan éltek. A városban 2017 elejétől tilos eldobható műanyagpoharakat használni. Az ok nemcsak a műanyagszennyezés, hanem a levegő szennyezése és a kibírhatatlan szmog is. A szemétégetőkbe ugyanis elképesztő mennyiségű műanyag kerül, amelyek szennyezik a város levegőjét.

Amíg a fenti országok és országnyi városok a látható műanyag ellen küzdenek, Új-Zéland kormánya környezetvédelmi szervezetek nyomása miatt felismerte, mi a baj a mikroműanyaggal. Az ország 2018-tól betiltaná az olyan kozmetikumokat, amelyben mikroműanyag található. A kérdés, sikerül-e mindezt törvényi szintre emelni.

Egy alig 3 perces videó megváltoztatja, amit eddig a ruháitokról gondoltatok

Mi jut eszetekbe a műszálas ruhákról? Hogy kevésbé gyűrődnek, ezért praktikusak? Hogy utálja őket a bőrötök, ezért amikor csak lehet, kerülitek őket? Hogy totál beléjük lehet izzadni? Hogy ilyet csak a '70-es években viseltek? Ha a következő videót megnézitek, remélhetőleg ennél több dolog is eszetekbe jut majd. Főleg, amikor vásároltok.

A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok.