Az amerikaiak egyik kedvence a nagyon sajtos és szaftos tésztaétel, a macaroni and cheese, vagyis sajtos makaróni, ami egy csőben sült isteni egytálétel: sajtos besamelmártással összesütött gazdag tésztás fogás.
Aki olasz eredetű receptre tippel, az jól teszi, hiszen az egyik legrégebbi megmaradt 14. századi szakácskönyv, a Liber de Coquina említ egy parmezános sült tésztaételt, ám nem sokkal később egy középkori angol szakácskönyvben, a Forme of Curyben is említésre kerül egy olvasztott vajjal és sajttal készülő tésztás fogás – immár nem parmezánnal, hanem a helyi kínálat szerint cheddarral.
Gyors vacsora és villantós vendégváró – avagy az isteni sajtos szuflé
Ha azt mondjuk, szuflé, sokan egy bonyolult és komoly konyhai tapasztalatokat megkövetelő ételre gondolnak, de ez egyáltalán nem igaz. Nagyon egyszerű és remekül variálható, gyors vacsorának éppúgy tökéletes, mint villantós vendégvárónak.
A recept tovább alakult és finomodott, és egy 1770-es receptgyűjtemény szerint más besamelmártással és sajttal kerül sütőbe a tészta.
A kiadós egytálétel nem másnak, mint Thomas Jeffersonnak köszönhetően kezdte meg hódító útját a tengerentúlon:
az elnök angliai útja során kóstolta, majd 1802-ben egy elnöki vacsorán ezt tálaltatta fel a vendégeinek.
A recept macaroni and cheese névvel először 1824-ben jelent meg a Virginian Housewife című szakácskönyvben, ami állítólag a legkedveltebb receptes gyűjtemény volt Amerika-szerte a 19. században.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
