Ez már csak azért is izgalmas, mert Emcsivel…

• nagyon más közegben és stílusban mozogtunk (vidék–Pest, pogózós–veretős, dohos falak–diszkógömb);
• nagyon más időben (nála „csak” 8 évvel vagyok idősebb);
• nagyon más zenéket hallgatunk (ezek közül konkrétan egyet sem ismerek);
• nagyon másképp öltözködünk;
• nagyon tud bulizni, inni, jól érezni magát, nekem meg ehhez azért kell egy kis – khm – támogatás.

Azt tudnotok kell, hogy jó tíz-tizenkét éve jártam rendszeresen bulizni, azóta ezek teljesen kikoptak az életemből. Tavaly már a fesztivál is kimaradt, a koncertekről is rendszeresen lemaradok. Egy a lényeg: rég voltam bulizni, és mivel Nem vagyunk angyalok a nap témája a VOUS-n, így adta magát az #eszterbulizik kihívás.

Mielőtt továbbgörgetnétek, olvassátok el a cikkét, én is ezzel kezdtem az alapozást.

Kispéntek ON: gyorstalpaló partietikett és a legnépszerűbb budapesti lépegetők egy helyen

Tudjuk mind, a legjobb bulik a spontaneitásból születnek. Ha hetekkel előtte rákészülünk és remegve várjuk, ritkán sül el úgy, ahogy azt terveztük. Természetesen az sem mindegy, merre vesszük az irányt, hiszen Budapesten – főleg nyáron – rengeteg szórakozóhely vár tárt kapukkal, eldönteni is nehéz, hol kössünk ki. Az alábbiakban a legnépszerűbb budapesti szórakozóhelyeket listázzuk, de előtte készültünk egy apró partietikettel.

Ennek ellenére maximálisan megbíztam benne, de azért úgy zaklattam a kérdéseimmel, mint egyik tini a másikat. Például:

Volt idő, amikor a bulizós ruhákat nem viseltük hétköznap, a hétköznapi ruhákat nem viseltük a buliban. Persze vannak olyanok, akiknél ez ilyen-olyan okokból megdőlt már a kezdetek kezdetén – vagy később. Én az utóbbi csoportba tartozom: flitteres cuccok, tüll, fémes felületek jöhetnek bármikor.

Emcsi a keretes írásban már elmondta: a dress code az, hogy nincsen dress code, de nekem inkább így fogalmazott:

Nehogy túlöltözz, az ciki!

Szóval nagyjából összeállítottam egy szettet, de mivel napok óta 23 fok van éjszaka, így az utolsó pillanatban lemondtam a csillogós szandiról, helyette a dorkó mellett döntöttem, az úgyis mindenhez jó.

Forrás:

VOUS

Van, ami nem változik, na…

Hú, mennyire fontos volt régen, hogy a bulismink az bulismink legyen. Nem került ránk annyi festék, mint pénteken vagy szombaton, akkor kísérleteztünk vadul, aztán persze örültünk, hogy a készülődés közben megivott néhány ital után még tudunk szép tusvonalat húzni. (Másoknak akkor ment jobban.)

Most nem kell műszempillával, centis vakolattal felvértezni magunkat: Emcsi szerint annyira fessem ki magamat, amennyire amúgy is, maximum tegyek fel valami élénkebb rúzst vagy színes tusvonalat.

Egyetlen tömör választ kaptam: 

NE! 😀

Forrás:

VOUS

• Alapozunk valahol?

Régen alapoztunk (ha nem is alkohollal, akkor csak a társaság miatt). Ma már alapozáshoz is alapozni kellene készülődés közben, de ki tudja ezt megugrani, aki nagyjából a munkahelyéről indul bulizni? Öööö…

• Mennyi pénzt vigyek?

Buliból Pesten taxival megyek haza, ez nem kérdés. Elmúltak azok az idők, amikor éjszakaira ültem, vagy átgyalogoltam egy kerületen, ti se tegyétek. Végül olyan helyre mentünk, ahova nem kellett belépőt fizetni.

• Mikor kezdődik a buli?

Pont ezzel a cikkel szeretném megcáfolni, hogy megöregedtem, de higgyétek el, a mai bulik NAGYON későn kezdődnek! (Oké, igazából tíz éve is nagyon későn kezdődtek.) Ez amúgy nemcsak a tiniknek baj, hanem annak is, aki egész nap (egész héten) dolgozik, és másnap is be kell mennie a munkahelyére. De semmi baj, ha valaha befuccsol az újságírói karrierem, akkor már tudom, mit kell nyitni: egy helyet, ahol este hattól lehet bulizni egészen éjfélig, aztán lehet menni aludni. Mit szóltok?

• Meddig maradunk?

Minden kérdésemre választ kaptam, mindenre felkészültem. Este 21:30-kor találkoztunk az Astorián, majd a VOUS-különítmény bevette az éjszakát, hogy egy margitszigeti szórakozóhelyen kössön ki.

„Másnap legalább délig aludtam, ez az időszak maga volt a paradicsom” – anyák vallottak a 20. és a 30. születésnapjukról

„Pár hete volt a 30. születésnapom, így ennek az élménye még nagyon friss. Ezért is dobtam be ötletnek, hogy jó lenne egy kontrasztos cikket írni arról, hogyan ünnepeljük a 20. és hogyan a 30. születésnapunkat. Mert bizony nagyon más élethelyzetbe kerül(het) az ember a kettő közötti tíz év alatt…”

Lilla korábbi cikkét ide kattintva olvashatjátok el.

Ha tíz éve voltatok bulizni utoljára, akkor jó hírem van: a mai bulik pontosan olyanok, mint akkor, amikor ti voltatok.

Van néhány pöti különbség, például:

• Tarkan helyett Jason Derulo a sztár (a nevét most kérdeztem meg Emcsitől, magamtól nem tudnám, de esküszöm, tök ugyanolyan a kettő);
• Ricky Martin bármelyik szerzeményének helyére beilleszthető a Despacito;
• újra nagyon megy a latin pop, így már lassan retrónak számító első Jennifer Lopez-, Enrique Iglesias-számokat is hallhattok, szóval olyan, mintha ki sem léptetek volna egy tíz évvel ezelőtti buliból;
• a lányok még mindig táncolnak egymással, hogy a fiúk figyelmét felhívják magukra;
• a DJ-k még mindig (már megint?) belebeszélnek a számokba (miért? miért? MIÉRT?);
• még mindig a budi előtt van a legnagyobb buli/balhé;
• még mindig leöntenek valamivel.

Ami viszont változott:

• a szabályok szerint a latin számokat hallva visítani, táncolni kell, én inkább csak támasztani akartam a pultot;
• a lányokon kívül a fiúk is táncolnak, nem csak támasztják a pultot;
• mindenki nagyon, de NAGYON fiatal lett (már ha meg tudjuk becsülni az életkort).

Forrás:

VOUS

Forrás:

VOUS

Korábban nem okozott gondot buli után másnap IDŐBEN beérni a munkába, végigdolgozni a napot, és majd nekivágni megint az estének, ma azért elég nagy erőfeszítésembe telt, mire fel tudtam kelni reggel. A szerkesztőségben viszont én voltam az egyetlen, aki bírta az iramot, és még nem látom a nap végét.

Az biztos, hogy egynek jó élmény volt, de inkább a társaság miatt. A közeljövőben viszont nem megyek bulikázni…