Belefutottam egy írásba a neten, ami azt taglalta, hogy miért kell egy lánynak lúzernek éreznie magát, ha nincs legjobb barátnője. Igen, MIÉRT KELL?
Barátnőkben én sem bővelkedem, mégsem bánom. 26 éves koromra eljutottam odáig, hogy két igaz barátnőm van: egy gyerekkori, immár 12 éves barátság, és a munkahelyi kapcsolatból az évek során kialakult mindent megbeszélős, igaz barátság. Persze vannak elmenős barátnők, bulizós barátnők, egy hónapban egyszer találkozós barátnők, de az inkább haverság, mint igaz barátság.
Vannak BFF-jeim!
Mégis kicsit magaménak érzem a ThoughtCatalogon talált írás, melynek a címe:
„Nincs legjobb barátnőm, és emiatt lúzernek érzem magam!”
Bár én nem érezném magam lúzernek emiatt, főleg hogy egykeségemből adódóan imádok egyedül lenni. Az Instagram, a Facebook egyértelműen azt nyomatja, hogy ha nincs BFF-etek, akkor igazi vesztesek vagytok. Ha nincs közös fotótok, amin a legmenőbb étteremben ebédeltek, ha nincs egy őrült bulizós fotótok, ha nincs senkivel egy tökéletes szelfietek, akkor…
Akkor egyértelműen a közösségi média Tajgetoszára valók vagytok!
Ez baromira nincs jól!
Az író szerint vannak barátai, van kivel elmennie szórakozni, mégsem tudna egy olyan személyt megnevezni, aki a legjobb barátnője. Nincs senki, akivel a különleges kötelék kialakult, nincs olyan ember, akivel barátságtetoválást csináltatna, stb…. Saját magát hibáztatja, szerinte lemaradt a BFF-vonatról.
Lehet, hogy ezt a vonatot lekéste, de ez nem az ő hibája. Az író boldog, teljes életet él, vesztesnek pedig azért érzi magát, mert nem a közösségi média „trendi” életét éli. Szerintem ha valakinek nincs legjobb barátnője, azt ő maga akarta így, mert neki így jó.
Mit gondoltok: probléma, ha egy lánynak nincs legjobb barátnője? Létezik olyan, hogy valaki nem tud barátokat szerezni?
