Bizony, ha azt hittétek, hogy a motorozás csak a szinglik és a párductestű, bőrdzsekis nők kiváltsága, akkor tévedtetek. A motoros életmód egyáltalán nem azonos a szuperhősös filmekben látottakkal, annál inkább szól a szabadságról, a széles útról és a túrázásról.

Én csak utasként motoroztam egy ideig, így tudom, mennyire élvezetes tud lenni, amikor teljesen más szemszögből látjátok a már jól ismert útvonalat.

Azt is tudom, hogy akit beszippant a motorozás iránti szerelem, az nem éri be holmi félórás kerülővel, minimum négyórás repesztés jöhet csak szóba a sztrádán, vagy egynapos, egész hétvégés, egy- vagy többhetes motoros túráról álmodoznak, ami tele van tűzdelve finom kis kanyarokkal.

Ez azonban időt és rákészülést igényel, hogy oldja meg ezt egy anya? Erről és még sok minden másról mesél nektek Szilvi, Rita és Ági, akik munka és gyerek mellett is rendszeresen hódolnak a szenvedélyüknek.

6 dolog, amit minden csaj ért, akinek motoros pasija van

Motoros pasival az élet cseppet sem olyan egyértelműen csodálatos vagy szörnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Pláne, mert velük a hétköznapok mindig tartogatnak valamilyen meglepetést.

A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok el.

Szilvi még lánykorában esett szerelembe a motorral. „Nyaranta a nagymamámnál voltam a testvéreimmel, és a nagybátyáimnak volt motorja. Azon tanultam, és a többi unokatestvéremét is kipróbáltam. Kismotorral, Rigával, Simsonnal, robogóval, 250-es Jawával kezdtem.

A földúton toltam be, amikor lefulladt, mert berúgni nem tudtam, nem volt annyi erő a lábamban. Tizennégy-tizenhat éves és negyvenkét kiló voltam akkor.

– emlékszik vissza mosolyogva.

Nagymotorra a jogosítványát csak 2012-ben szerezte meg, akkor már háromgyerekes, megfontolt, érett családanyaként. A párja biztatta, hogy vágjanak bele együtt, abból kiindulva, hogy nem árt, ha van más is, aki kezelni tudja a motort, ha baj van. Szilvi már a jogsi előtt is szeretett motorozni, de amióta a nagyvadakkal is bánhat, azóta egyenesen imád.

Forrás:

Hajdú Attiláné Szilvia

„Imádom a gép duruzsolását magam alatt, a motor teljesítményének érzését a markomban, a kötetlenséget és szabadságot, a csapat összetartását, a szuper programokat, a jó túrákat és hosszú kanyarokat, egyszóval mindent, ami a motorozással kapcsolatos” – mondja, így nem meglepő, hogy életének szerves része a motorozás.

Szilvi ugyanis minden nap motorral jár munkába, kisebb túrákra is eljár, hosszabbakra inkább a párja mögött, utasként megy, de ott is figyel, sisakbeszélőn beszélgetnek útközben is. „A Mátrát imádom, ott nagyon sokat mentünk már, az egyik legszebb hely a világon.

A legnagyobb hatással a Tátra-túra volt rám, arra tavaly voltunk, idén május végén pedig a Bled–Trieszt a cél, négy napon át gurulunk a kanyarok között a barátainkkal.

Szerezzétek be a legjobb motoros cuccokat a Fokt Motorban!

„Elsődleges célunk, hogy a motorosoknak olyan igényes motoros ruházatot és felszerelést ajánljunk, mely optimálisan ötvözi a kompromisszum nélküli biztonságot és használati kényelmet.”

Még több infóért látogassatok el a Fokt Motor oldalára!

Egyedül a várandósság idején nem motorozott, nem tudta, a baba hogyan viselné a rázkódást, így nem kockáztatott. De alig várta, hogy megszülessenek a picik, hogy a kilenc hónapnyi kihagyás után újra gurulhasson,

Arra azért odafigyelt, hogy fokozatosan szelídítse meg az egyre erősebb gépeket, ahogyan ő mondja, a gépeket bizony tisztelni kell. „Emlékszem, amikor nekem akartunk motort venni, elmentünk megnézni egy Kawasaki nagymotort. Felültem rá, megnéztem, milyen súlya van, hogyan lehet mozgatni, de majdnem sírva jöttem el, mert ugyan nagyon szerettem volna hazavinni, de ledöbbentem a gép nagyságán és teljesítményén.

Olyan érzésem volt, mintha egy elefánt hátán ülnék.

Akkor még nem volt meg a jogosítványom rá, azóta persze hozzászoktam ezeknek a nagy gépeknek a termetéhez, súlyához, így ez a félelemérzés elmúlt. Így utólag mindig jót mulatok magamon, ha ez eszembe jut.”

Szilvi családjában szinte mindenki a motorosok szabad lelkét hordozza, Szilvi fia is motorral jár dolgozni, a nagyobbik lány is felkérezkedik apa mögé, és a legkisebb gyerek is robogózik már az udvarban. „Ha ő is szerez jogsit, akkor lesz min izgulni” – mondja Szilvi, de egyáltalán nem tűnik úgy, mintha bánná.

Szilvihez hasonlóan Rita is motoros családban nőtt fel, bátyja családjában mindenki motorozik, akárcsak Rita férje és a lánya. Ahogyan ő mondja, előbb ült motoron, mint kerékpáron, saját motorja húszévesen lett.

„Babettával kezdtem, pár év múlva egy kis robogóra cseréltem. Később ezt felváltotta egy nagy testű robogó, majd egy Aprilia kis chopper, most egy Yamaha Virago 125-ös boldog tulajdonosa vagyok” – sorolja, hány motorral vált eggyé eddig a sztrádán.

Szeret céltalanul motorozni egyedül, időnként barátokkal, és tagja a helyi motoros Vasparipa Egyletnek. Időnként kisebb túrákra indul, az egylet motorosaival falunapokon, motoros felvonulásokon vesz részt.

Forrás:

Némethné Rita

„Legkedvesebb emlékem, amikor apukám Pannóniával elvitt a Balatonra, azóta minden alkalom a kedvenceim közé tartozik.

Szeretem a szabadság érzését, ilyenkor megszűnnek a gondjaim, lelkileg feltöltődök, kikapcsolódok.

– Rita számára ezt jelenti a motorozás minden pillanata. Erről soha nem mondana le, pedig az egykor aktívan motorozó férje is félti.

Terhesség alatt nem motorozott, és amíg fia és lánya pici volt, kevesebb ideje jutott a motorozásra, de mindig talált rá módot, hogy elmenjen egy körre lazítani. Amióta pedig felnőttek a gyerekek, már nincsenek korlátok, annyi időt tölt motorozással, amennyit csak tud.

Szakmájából adódóan pedig a család hallását is óvja. „Mivel audiológusként dolgozom, nekem kifejezetten fontos, hogy amikor motorozunk, használjunk speciális zajszűrő füldugót. Egyrészt a motoron hallható szélzaj károsíthatja a hallást, másrészt a koncentrációt is zavarja. Csak a bukósisak nem nyújt a szélzaj ellen biztos védelmet, a füldugó viszont megszűri a szélzajt.”

„A feleségemnek Valentin-napra egy szívtankos Csepelt vettem” – Interjú Maróti József veteránmotor-gyűjtővel

Már édesapja is szerelte a motorokat, ő maga autószerelő szeretett volna lenni. Most autóműszaki könyvkereskedése van, és az ország legnagyobb magyar veteránmotor-gyűjteményének tulajdonosa.

Fotósunk, Anna riportját ide kattintva tudjátok elolvasni.

Ági zsonglőrködik talán legjobban az idővel, ő ugyanis a három fia mellett kettő lányt is ellát szeretettel és gondoskodással nevelőszülőként. Sokáig férje mögött ült a motoron, utasként, ennek két éve vetett véget, akkor megszerezte nagymotorra a jogsit.

Megelégeltem, hogy utasként csak ülök hátul, elöl sokkal élvezetesebb, mindent látok, igaz, a felelősség is nagyobb

– mondja, és persze a szabadság érzete is a kormánynál jön leginkább, most éppen egy Honda CB600 F Hornet gép adja meg Áginak ezt az érzést.

Forrás:

Pálinkás Zoltánné Ágnes

Férjével kettesben gyakran indulnak egész napos túrára külön motorral, gyakran hat-hétszáz kilométert is maguk mögött hagynak a nap végére. Imádják a tájat nézni motorozás közben, meg-megállnak egy-egy városban, faluban, körülnéznek. Felvetődik persze a kérdés, hogy öt gyerek mellett ez mennyire kivitelezhető.

Azt szoktam mondani, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Persze, nem egyszerű, de szervezés kérdése az egész, van, hogy bébiszittert fogadok, hogy kicsit fel tudjunk töltődni.

Ráadásul ezek a feltöltődések nem merülnek ki egy Szabadegyháza–Eger–Lillafüred túrában, ugyanis bármennyire lélegzetelállító látvány terül eléjük egy ilyen út során nem ezekhez kötődik Ági legkedvesebb emléke.

„A motorosok minden évben szerveznek Mikulás felvonulást több városban is. Ilyenkor december negyedikén vagy hatszáz motoros felvonul, Mikulás-ruhát húz és szaloncukrot osztogat a gyerekeknek. Legutóbb én is velük tartottam Székesfehérváron, kezet fogtam a gyerekekkel, sőt, rá is ülhettek a motorra.

Elképesztően jó érzés volt látni a boldog arcukat.