Valószínűleg nektek is több baráti körötök van: ott vannak az iskolai barátok, a gyerekkori ismerősök, a munkahelyi haverok, és így tovább. Ezek a csoportok általában egymástól külön állnak, de olykor, például szülinapi bulikon keveredhetnek; és mi van akkor, ha emiatt két, addig ismeretlen legjobb barátotok randizni kezd?
Én személy szerint nem szeretem keverni a baráti köreimet, mert tudom, hogy bizonyos emberek nem annyira jönnének ki jól egymással. De persze kivételek mindig vannak, és én is ismertem már meg így olyan személyt, akivel később igazi BFF-ek lettünk. Sőt, talán már jártatok ti is abban a cipőben, hogy bemutattátok egymásnak két barátotokat, ők pedig rövidesen egymásba szerettek!
„Ha mindketten szinglik leszünk 30 évesen…” – Ilyen, amikor valaki egyezségből házasodik meg
Tudjátok, van az az egyezség barátok között, hogy ha mindketten szingliként töltik be a 30-at vagy a 40-et, összeházasodnak. A filmekben persze láttunk már sok ilyet, de a valóságban valószínűleg kevésbé. Vajon tényleg működik?
A cikket IDE kattintva olvashatjátok el.
Ez annyira klassz helyzet tud lenni, pláne az elején, amikor még ti is velük együtt izgultok a folytatásért. Hirtelen igazi bennfentessé változtok, aki mindkét oldal álláspontját jól ismeri, sőt, úgy érzitek, muszáj egy kicsit alakítanotok a helyzeten, hogy mihamarabb összejöjjön a két személy. Aztán amikor végre kimondják, hogy együtt vannak, hirtelen egy csomó pozitív dologra kerül sor.
Mindkét embert ismeritek, mindkettővel nagyon jóban vagytok, és egy percig sem kell azon aggódnotok, hogy egy ilyen találkozón valaki kirekesztve érzi magát.
Valahogy minden apróságot tudtok, hiszen ott voltatok a kapcsolat kezdete óta. Amikor valamelyik fél elmesél nektek egy-két titkot, nagyon büszkék vagytok magatokra, hiszen valljuk be, a tiétek a kredit azért, hogy megismerték egymást! Mi lett volna velük nélkületek?
DE… mert előbb-utóbb mindig van egy DE…
Ez leginkább akkor szívás, ha előtte mindig hármasban lógtatok, még barátokként. Hirtelen már nélkületek szerveznek programot, ami tök okés, hiszen mégiscsak együtt járnak, de mégis… ti ott maradtatok kívülállóként.
Az egyik legnehezebb rész a szakítás utáni időszak. Mert ugyebár nem akartok senki oldalára állni, de közben meg úgyis nektek fogják elmesélni a részleteket, amiben a véleményeteket várják. Igazi patthelyzet!
Hogy ezeket összevetve mennyire éri meg két barátot összehozni… Hát, nehéz kérdés. Ha tényleg úgy látjátok, hogy tökéletes páros lennének, és a kapcsolatuk nem csak egy-két hónapig bírná, akkor érdemes megfontolni. Képzeljétek csak el, milyen jó érzés lenne az esküvőjükön ülni, tudva, hogy nélkületek most talán senki sem lenne ott.
Egy biztos: az indok viszont sose legyen az, hogy „hát, mindketten szinglik, ki tudja…”, mert az szinte biztos, hogy rövidesen szakítással zárulna, és a szülinapi bulitokon kábé el kell döntenetek, kettejük közül kit hívnátok meg szívesebben… Én már jártam ebben a cipőben, miután egy barátom napokig kérlelt, hogy mutassam be egy barátnőmnek. Megtettem, beszélgetni kezdtek, majd a srác rájött, hogy mégsem szeretne többet; így hát úgy döntött, csak simán felszívódik. Elegáns, mi? A gond pedig ott kezdődött, hogy barátnőm tőlem kérdezte, mi történt, amire, hogy őszinte legyek, én sem tudtam a választ.
Ti jártatok már ilyesmi cipőben? Mi lett a vége?
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
