Ahogy betöltöttem a 24-et többször a fejemhez vágták már, hogy miért nem költözöm el otthonról. Nos, ennek nagyon egyszerű és érthető oka(i) van(nak), mindjárt ki is fejtem. Ez az alapkérdés pedig vonz magával még néhány számomra szintén érthetetlen kérdést és elgondolást. Megpróbálom őket megválaszolni, ám előtte hadd idézzek egy klasszikust: „Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és ne legyek kemény?”
„Nem érzed úgy, hogy ciki a szüleiddel élni 26 évesen?”
Már miért lenne ciki? A szüleim! Mi ebben a ciki?
„Miért nem költözöl albérletbe?”
Ó, jaj, hányszor megkapom! A szüleimet nem zavarom, sőt, örülnek neki, mivel nagyon jó kapcsolatom van velük. Saját lakásra 25 évesen még nincs pénzem. Szerencsére van hol laknom, az albérlet így tulajdonképpen kidobott pénz lenne. Gyűjtögetek, ha úgy alakul, egy kis segítséggel majd saját lakást veszek.
„Uh, nem tudsz pasikat felvinni!”
Haha! Nagyon nevetek! Igen, ez „valóban nagyon rossz”!
„Hallod! Nincs magánéleted!”
Hallod! De van! Dolgozom, van társasági életem és bármilyen hihetetlen, saját szobám. Mint már említettem, a világ legjobb szüleit tudhatom a magaménak, így egészséges keretek között szólnak bele az életembe.
„Ez nem egészséges!”
Akarjátok látni a legutóbbi vérképem? Nem tudom, mi egészségesebb lehetne, mint hogy az ember a szüleivel legyen? Nyugi, nem örökre terveztem velük élni. Más lakást, kocsit kap kezdésnek, én azt a lehetőséget, hogy velük lakhatom és megalapozhatom az életem.
+ 1 „Nagyon jó neked!”
Így van, és ezért végtelenül hálás is vagyok.
