Kislányként minden olyan egyszerűnek tűnik. Először a plüssbarátainkkal játsszuk el az életünket, majd ahogyan növünk, lassan felváltják az igazi, hús-vér barátnők. A történet nem változik, hajnalig tartó traccspartik, bulik, közös sírás, vigasztalás, majd együtt kávézgatunk, míg a csemetéink önfeledten szaladgálnak körülöttünk.

„Hogyan váltam felnőtté… – cikkek és szövegek tömkelege íródott már a témáról, sok ezek közül teljesen feleslegesen. Nem voltak igazán életszerűek, inkább csak olyan általánosságokat puffogtattak, amelyeket amúgy is megkapunk életünk során az emberektől. Átalános bölcsességek helyett én elmesélném a saját történetemet.” – kezdi történetét Aliz, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Tóth Aliz írását olvashatjátok.

Azért mesék, mert elsősorban gyerekeknek szólnak – ez teljesen világos! De biztosan nektek is van olyan gyerekkori kedvenc mesétek, ami felnőttként megnézve kifejezetten idegesítő. Nekem két ilyen mesém is van, amitől falra mászom felnőttként. Ne magasröptű pszichológiai okokra számítsatok, egyszerűen csak kikészítenek.

„'Majd ha nagy leszel!' – ismerős, ugye? Kisgyerekként szinte mindenki megkapja a szüleitől vagy más hozzátartozóitól ezt az ultimate lerázós mondatot, így emiatt sokszor megfogalmazódik bennünk a vágy az áhított 'nagyságra'. Vagyis arra, hogy végre már ne gyerek legyen, mert akkor sokkal több mindent lehet csinálni, a gyerekeknek meg jóformán semmit, nemde?” – kezdi történetét Dorottya, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Tuza Dorottya felnőtté válásról szóló írását olvashatjátok. 

Társasozni jó dolog, nekünk gyerekkorunkban sok társasjátékunk volt, így már nagyon vártam, Bálinttal mikor lehet leülni játszani. Hároméves kortól készülnek a legkisebbeknek szóló játékok, így már Bálint tavaly és tavalyelőtt is kapott társasjátékokat, de sok idő volt, mire rátaláltunk néhány igazán jóra.

Az önismeret szerintem az egyik legfontosabb az életben, nagyon izgalmas feladat, ugyanakkor az egyik legnehezebb is. Ha például nem vagytok teljesen biztosak abban, hogy felnőttetek, akkor elég csak végigolvasnotok a következő listát.

Régen csak viccből mondtuk, most már viszont teljesen komolyan: tényleg repül az idő. Egyik pillanatban még büszkén mutogatjuk a személyinket a 18. szülinapunk után, a következőben meg már azt hallgatjuk, hogy közelebb vagyunk a 30-hoz, mint a 20-hoz. De mikor is kezdünk igazán felnőni?

Ahogy betöltöttem a 24-et többször a fejemhez vágták már, hogy miért nem költözöm el otthonról. Nos, ennek nagyon egyszerű és érthető oka(i) van(nak), mindjárt ki is fejtem. Ez az alapkérdés pedig vonz magával még néhány számomra szintén érthetetlen kérdést és elgondolást. Megpróbálom őket megválaszolni, ám előtte hadd idézzek egy klasszikust: „Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és ne legyek kemény?”