Alapesetben igaz, hogy minden szülő boldogságra neveli gyermekét. Azok is így gondolják ezt magukról, akik elkövetnek kisebb-nagyobb hibákat. Vannak, akik túl nagyot.

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen életem lesz a szüleim válása után. Sokan inkább az anyjukkal maradnak, én azonban hálás vagyok azért, hogy úgy döntöttem, apám mellett maradok.

Hamarosan gyereket szeretnénk vállalni, de amikor csak szóba kerül a téma, az az érzésem, hogy a barátom nem érti, mivel is jár egy gyermek világra hozatala és felnevelése. Azt hiszi, a csodálatos lesz az egész, egy sétagalopp, az ő fejében a gyermekáldás egyenlő az instant boldogsággal.

Az évek teltével, a csalódások, mérföldkövek, na meg a tapasztalások mennyiségének növekedésével egyre több olyan kérdés és érzés alakul ki az emberben, ami nemcsak, hogy meg sem fordult volna a fejében öt, vagy tíz évvel ezelőtt, de egyenesen megvetően horkantott volna az abszurd hozzáállás hallatán. „Hogy én? Ne várnám a karácsonyt? Kihagynék egy bulit? Netalántán újraértékelném, hogy milyen is az az életforma, amit a szüleim folytatnak, hogy aztán teljesen elmenjen a kedvem tőle?”

Delhusa Gjon szerelme, Fanni jól tudta, hogy a szülők nem fogják áldásukat adni, hogy egy 44 évvel idősebb férfiba szeretett bele. Idő kellett, hogy megenyhüljenek.

Durva sztorik, amikről a szülők csak később, vagy sosem szereztek tudomást!

Vannak sokgyerekes családok és vannak egygyerekes családok is. A miénk is ilyen, mert így döntöttünk és kész. Ugyanolyan család, mint bármelyik másik.

Egy anyának kevés nagyobb fájdalma lehet, mint amikor a gyermekével rossz a kapcsolata, amikor szavakkal egymást bántják, de van egy ennél is rosszabb pillanat…