A szüleim nem támogatnak. Bármit csinálok, nem jó nekik, szerintük el fogok adósodni, és tönkreteszem az életem, mert otthagytam az egyetemet

– egyre több ismerősömtől hallom ezt a mondatot, más szavakkal, más kontextusban, de a lényege mindegyiknek ugyanaz. A szülők ragaszkodnak egy képhez gyerekeik jövőjét illetően, és ha a gyerek nem úgy hozza meg a döntéseit, ahogyan ők elképzelik, beköszönt a pánik, ami gyakran ilyen formában csapódik le. A szülő retteg, mert a gyerek élete kisiklik, a gyerek pedig szenved, mert a szülei nem értik meg.

„Nyilván az én szüleim is azt szerették volna, ha egyetemre megyek” 

Suri Dominika története előtt akkor is megemelném a kalapomat, ha csak most kezdődne: a 23 éves lány ugyanis saját vállalkozásként önálló cukrászdát vezet. A dolog szépsége, hogy mindezt 19 évesen kezdte – abban a korban, amikor a legtöbb fiatal még pályaválasztási kérdésekre keresi a választ. Like a boss című történetünket itt olvashatjátok.

Tudom, a ti időtökben a biztos jövő annak járt, aki tanult, aki egyetemre járt. Értjük, hogy miért tereltetek bennünket a tanulás és az egyetem irányába. Értjük, hogy csak jót akartok, azt, hogy ne maradjunk le arról, amire nektek talán már nem volt lehetőségetek. Értjük azt is, miért biztattok arra, hogy alapképzés után zsebeljünk be még egy diplomát mesterképzésen, meg azt is, hogy miért örülnétek annak is, ha belevágnánk még egy egyetembe.

Ma ha elvégzünk két egyetemet, már a húszas éveink közepe táján járunk, és akkor még nem éltünk, nem dolgoztunk, nem volt időnk a saját párkapcsolatunkra sem igazán. A mi generációnk már nem marad otthon. Útra kel, világot lát, nyelvet tanul, tapasztalatot szerez, majd hazajön, és kezd magával valamit.

Számtalan párkapcsolat szakad szét azért, mert önmegvalósítunk, így nem tudunk családot alapítani hamar, és nem tudunk unokát sem a családba szülni. Értjük, hogy szeretnétek látni, ahogy bővül a családunk általunk, de ma a karrierépítés sem olyan már, mint régen. Ellenben szeretnénk megnyugtatni benneteket néhány dolog felől.

Forrás:

Pexels

Ma már sokan korán megtalálják a saját hangjukat egy szakmában. Vannak pici baba mellett vállalkozó anyukák, és diploma nélkül is vállalkozó fiatalok, akik egy alternatív útvonalat választottak ahhoz, hogy kiteljesedjenek, megvalósítsák magukat. És működik! Van, akiknek az egyetem nem való, és higgyétek el, félbehagyni egy iskolát gyakran jobb döntés lehet, ha haszontalan az anyag, ha rájövünk, nem fekszik nekünk mégsem az adott szakma. Mi már, azt hiszem, jobban merünk váltani.

Kérlek, ne mondjátok azt nekünk, hogy de a szomszédék Boglárkája két egyetemet végez egyszerre, miközben mi látjuk azt is, hogy nem profitál belőle sokkal többet, csak kettővel több papírja lesz, és közben nem tanul meg csekket befizetni, önállósodni, érdekérvényesíteni, esetleg még össze is roppan a stressz alatt. Kérlek, lássátok meg a döntéseink mögött a tudatosságot is, ne csak azt, hogy nem csináltunk végig valamit.

5 vállalkozó nő, 9 gyermek mellett – ők meséltek a munkáról nekünk

Egykori Girlpower napunk alkalmából a VOUS ügyeletes anyukája, Séllei Lilla öt vállalkozó anyával beszélgetett, akik vásárlói, megrendelői szintén anyák, és akiknek a vállalkozás ötletét gyerekeik, a gyerekes lét adta.

Ismerjétek meg őket közelebbről ebben a cikkben!

Mert közben megtanultunk fenntartani egy albérletet, spórolni, háztartást vezetni, véleményt formálni a világról és saját lábra állni – másképpen. Lehet, hogy ez számotokra szokatlan, de egy működőképes modell, amit egyre többen követnek. 

Mert attól, hogy vakmerőnek tűnünk, és kiforrottnak, akik döntéseket hozunk, attól még hatalmas nyomás van rajtunk, hiszen nem tudjuk félredobni azt a megfelelési kényszert, hogy tartozunk nektek annyival, hogy megvalósítsuk a ti elképzeléseiteket is. Közben nincs könnyű dolgunk így sem, hiszen a világ sem tesz elénk mindent aranyozott tálcán.