A mai rohanó és modern világban azt gondolnánk, hogy a közösségi média segít könnyen kialakítani kapcsolatokat, legyen az baráti vagy párkapcsolat. Mást sem látok, mint társaságokat, akik egy kép kedvéért ülnek csak össze, párokat, ahol rend szerint az egyik fél a Tinderen keresi azt az izgalmat, ami otthonról hiányzik. Fiatalokat, akik kapcsolatból kapcsolatba ugrálnak, mutatva, hogy mekkora szerelem alakult ki és mennyire boldogok – írja Szilvia, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Papp Szilvia cikkét olvashatjátok.

A 21. századot a hiper-, a virtuális, és a poszt- szavak jellemzik a leginkább. A jelentés és a hitelesség fogalmai jórészt a cybertérbe kerültek át, és ez messzemenő következményekkel bír az életünkre.

A minap pont arról beszélgettünk a szerkesztőségben, vajon venne-e bármelyikünk a még nem létező gyermekének márkás gyerekcipőt. Cuki, babáknak való Adidast, pirinyó Converse-t, aprócska Nike-t, pöttöm Timberlandet, picurka Pumát. A válasz egyértelműen „nem” volt. Miért is vennénk márkás cipőket, amire csak ránéz a gyerek, és máris kinőtte. Úgy tűnik ezzel a hozzáállásunkkal a trendek ellen megyünk. Ugyanis a korosztályunkba tartozó szülők, ha úgy tetszik az Y anyukák és apukák másképp gondolkoznak. Igaz, nem azokról beszélek, akik a világ csoróbbik felén laknak.

Egy friss kutatás kimutatta, hogy az elmúlt harminc évben több mint harmadával nőtt azoknak a fiatal felnőtteknek a száma, akik irreális elvárásokat támasztanak magukkal szemben, és a tökéletességet hajszolják. A kutatók szerint az oktatási rendszert és a közösségi médiát kell okolni a változásokért.

Egy fiatalokkal foglalkozó amerikai pszichológus, Tara Griffith elárulta a The Huffington Postnak, hogy mik azok a problémák, amikkel a leggyakrabban hozzá fordulnak az Y generáció tagjai.

Írógép, analóg fényképezők, VHS, magnókazetta, walkman, discman, és még sorolhatnám. Csak néhány termék, amiért gyerekkorunkban odáig voltunk, míg végleg feledésbe nem merültek. Most azonban úgy tűnik, újabb termékek követhetik őket – ha nem is egy-két éven belül, de hamarabb, mint gondolnánk (vagy szeretnénk).

Rengeteg új irányzat jelent meg étkezéseinket és táplálkozási szokásainkat illetően, amelyek nagy részét az úgynevezett Y generációnak, vagyis az 1980 és 2000 között született fiataloknak köszönhetünk. Sokan élből elítélőek, és csak a negatívumokat látják meg, de ez azért nagyon egyoldalú és igazságtalan lenne. Nézzük meg kicsit közelebbről, merre is van az igazság.

„Szabadok a magyarok? Tényleg? Olyan munkát végeznek, amit szeretnek? Olyan körülmények között élnek, nevelik a gyermekeiket, amelyek a testi, lelki és szociális jólét teljességigényét kielégítik? Azért vándorol el az Y generáció többsége? Azért vállal munkát külföldön, tanul a felsőoktatásban más EU-s tagállamban, telepszik le és alapít családot más kultúrában, mert olyan irdatlanul jó itthon? Hát nem!” – kezdi történetét Bogi, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Gál Boglárka írását olvashatjátok.