A randizás jó dolog, nem? Úgy értem, mégis egy eséllyel randiztok, aki lehet, hogy életetek végéig a társatok lesz, vagy olyasvalakivel, akivel kalandok sorozatát élitek meg. Persze hülyék lennénk nem regisztrálni az árnyoldalait is: szorongás, stressz, kellemetlen pillanatok. Csalódás, hogy mégsem ő a nagy ő.
Persze ez a szorongás sokkal mélyebbről jön, nem áll meg annál, hogy mi legyen a tökéletes randiszettetek. Valahol onnan ered, ahol olyan gondolatok cikáznak a fejetekben, hogy: Mi van, ha nem vagytok elég jók. Mit kérdezzetek? Aztán ott a nyomás, hogy ennek most és itt SIKERÜLNI KELL. Te jó ég, mi ez? Versenyfutás? Olvassátok csak el Viola írását arról, hogy a szinglilét is lehet jó! Nem kell csak azért bepasizni mielőbb, hogy legyen valaki mellettetek.
Ám pesze ott van az a para is, hogy mi van, ha a képzeletbeli kép összetörik az első randin. Ha kiderül, hogy nem ő az a srác. Meg úgy egyáltalán, elég stresszes belevágni egy olyan dologba, amiről azt se látjátok, hogy mi a vége. Nos, ha magatokra ismertetek, akkor a most következő négy tanács pont nektek íródott!
Emlékeztessétek magatokat, hogy nem ettől függ a boldogságotok!
Ahhoz, hogy teljesnek érezzétek magatokat, elsősorban ti kelletek. Egyedül is ki tudtok teljesedni, nem kell hozzá egy pasi. Ha ezt megértitek, akkor nem fogtok pánikolni amiatt, hogy urambocsá' kiderül, hogy a pasi nem nektek lett kitalálva. A boldogság bennetek van elsősorban, azt gondolni, hogy azt csak egy párkapcsolatban találhatjátok meg, óriási tévedés. Társat kerestek, nem egy megmentőt.
Ne támasszatok elvárásokat a randi felé!
Nem az a randi lényege, hogy tökéletes legyen. Ne írjatok listát fejben arról, hogy milyennek kellene lennie a randinak. Engedjétek, hogy átjárjon az izgalom benneteket. Ki tudja? Lehet, hogy egy új barátra tesztek szert, vagy megértetek valamit a világból általa, ami eddig megfejthetetlennek tartottatok. Engedjétek meg magatoknak, hogy izgatottan várakozzatok. Ez a legjobb része.
Éljétek át az egészet!
Ha balul sül el egy randi, az sem a világvége. Ha olyasvalakivel randiztok, aki nem a ti zsáneretek, ne küldjétek haza! Kérdezzétek meg magatoktól, hogy vajon mit tanulhattok tőle. A világ annyira színes! Annyira különbözőek vagyunk, miért ne tanulhatnátok másoktól?
Nyugtázzátok az erőfeszítéseiteket!
A randi végén, ha elköszöntetek egymástól, adjatok magatoknak pacsit. Egyszerűen csak azért, mert legyőztétek a félelmeiteket, helytálltatok, és gondoljatok az egészre úgy, mint egy élvezetes tapasztalatra.
Hiszen, ha úgy vesszük, a nap végén mindannyian csak emberek vagyunk, akik szeretnék, hogy szeretve legyenek.
