Az én első „szeretlek”-em suta volt, és majdnem elnyelte az éjszaka. Szinte belebicsaklott a hangom, és majdnem a torkomban maradt a fele. De azért kimondtam. A Duna mellett álltunk épp, és akkor még nem tudtam, hogy a válasz, miszerint ő is szeret, nem éppen őszinte. Tulajdonképpen az első szeretlek szó, amit kaptam az életemben, az hazugság volt.
De valahogyan nem bánom. Volt idő, amikor őrizgettem a szeretlekjeimet, kapzsin, mint egy gonosz kis kobold – aki a pénzén ül. Volt idő, amikor a hiábavaló szeretlekek fájtak, mert úgy éreztem, nem érdemelték meg. Csak elvették, bekebelezték és böffentettek egy egészségeset utánuk.
Méltatlannak éreztem, mert kimondani ezt a szót akkor egyet jelentett azzal, hogy a fejem tetejétől a talpamig kettéhasítom magam, és megmutatom neki, hogy tessék, ilyen vagyok kívül és belül. Vegyél el. Tiéd vagyok. Közben reszkettem, mint a nyárfalevél, hogy nem leszek megfelelő. Senki sem szereti azt érezni, hogy félredobják, mint egy felmosórongyot.
Emlékszem, hogy akkoriban még tervezgettem, hogyan fogom mondani.
Tervezgettem a hangsúlyát, az időpontját, a beszélgetés kisiklását, azt a pillanatot, ami a tökéletes alkalomhoz visz. Semmi sem úgy történt.
Ellenben pont olyan suta volt minden, ahogyan a lányregényekben olvastam, és pont olyan idétlen és tervezetlen. Meglepődtem, amikor először kicsúszott a számon.
Hányféleképpen tudjátok mondani, hogy: szeretlek?
Veletek is biztos előfordult már, hogy mikor kapcsolatban voltatok, egyszerűen kezdett elveszni a szeretlek szó jelentése, és már máshogy akartátok kifejezni, hogy mennyire odáig vagytok a másikért.
Ha kezd megkopni a szeretlek szó a kapcsolatotokban, ne aggódjatok, van egy csomó más módja, hogy ki tudjátok fejezni ezt az érzést!
Tippjeinket ITT találjátok!
Akkor még nem tudtam, hogy a szeretlekek tudnak hamisan is csengeni, és azt sem, hogy a kimondatlan szeretlekek sokkal igazabbak tudnak lenni a kimondottaknál.
Néha visszagondolok, és jókat mosolygok magamon, hogy a legidétlenebb kamaszszerelem mennyire tudott fájni, és milyen hosszan. Miközben annyira, de annyira nem volt jelentősége. Mennyire hittük még akkor, hogy a szerelem attól igazi, ha ezt a nyolcbetűs szót ismételgetjük unos-untalan.
Nem tudtam akkor még, hogy a szavak is tudnak kopni.
Nem tartott sokáig az a fellángolás, és sok minden hiányzott belőle. Tisztesség, korrektség, harmónia, érzelem. Elfogadás. Pont az az egyoldalú szerelem volt, amin mindenki átesik, mint az influenzán. Nagyon utáljátok később, hogy megtörtént, rettegtek, hogy újra meg fog, majd örültök, hogy túlestetek rajta, mert immunissá váltatok bizonyos vírusok ellen.
5 jel, hogy a szerelmetek több puszta fellángolásnál
Nehéz dolog a nagy Ő hajkurászása, mert annyira jól játssza mindenki a kaméleonosdit, hogy nem ismerjük fel, ki az igazi, és ki az, akivel csak annyi a dolgunk, hogy ideiglenesen gondolatokat, testet cseréljünk.
Nehéz kérdés, igaz? Ám ez alapján az 5 pont alapján talán kicsit könnyebb lesz felfedeznetek azt, akit ténylegesen nektek szánt a sors.
Engem például még tanított is valamire. Ugyan utána még sokáig nem mondtam ki azt a nyolcbetűs vallomást, de lassanként lehámoztam magamról a kapzsi kobold gúnyáját. A szeretlek szó ugyanis nem kopik el akkor, ha pont eleget mondják. Se túl sokszor, se túl kevésszer. És azt is megtanultam, hogy elég gazdag vagyok ahhoz, hogy osztogassam, ha úgy érzem, hogy megért bennem.
Valahogy úgy fogtam fel, hogy van bennem egy fa, amin csüngenek a kis szeretlek szavak. Ezek mindig elérhetőek. Bárki leszakíthatja.
Ha pedig nem szakítja, akkor így járt!