Szeretlek – a szó, amelyre oly sokan vágyunk. Melynek hallatán beleszállunk egy vattacukorfelhőbe. Kiráz minket a hideg, pillangók repkednek tőle a hasunkban és úgy érezzük, mi vagyunk a világ legboldogabb emberei. Pedig van pár olyan mondat, ami a bűvös szeretleknél is többet jelent.

Szeretlek – a szó, amelyre oly sokan vágyunk. Melynek hallatán beleszállunk egy vattacukorfelhőbe. Kiráz minket a hideg, pillangók repkednek tőle a hasunkban és úgy érezzük, mi vagyunk a világ legboldogabb emberei. Pedig van pár olyan mondat, ami a bűvös szeretleknél is többet jelent.

Egyeseknek könnyen megy, hogy kifejezzék, kimondják az érzéseiket, másoknak nehezebben – hajlamosak vagyunk ez utóbbi esetben azt hinni, hogy ők talán nem érzik, nem ugyanazt érzik, mint amit mi, vagy amit szerintünk kellene. Ilyen helyzet például egy párkapcsolatban az, hogy megtudjuk, szeret-e bennünket a másik. Pedig könnyen lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó az esetükben, hogy nekik nehéz kimondani, hogy szeretlek, de attól még szívükből érezhetik azt.

Egy dilemma, ami minden kapcsolatban jelen van: ki mondja ki először, hogy szeretlek? Nehéz kérdés, ugyanis ennek a szónak a kimondása általában komoly jelentősséggel bír. Ezzel az egyetlen szóval ugyanis gyakorlatilag azt mondjátok el a másiknak, hogy mostantól ő a legfontosabb az életetekben, történjék bármi. Nem csoda, hogy félünk attól, hogy először kimondjuk...

Az én első „szeretlek”-em suta volt, és majdnem elnyelte az éjszaka. Szinte belebicsaklott a hangom, és majdnem a torkomban maradt a fele. De azért kimondtam. A Duna mellett álltunk épp, és akkor még nem tudtam, hogy a válasz, miszerint ő is szeret, nem éppen őszinte. Tulajdonképpen az első szeretlek szó, amit kaptam az életemben, az hazugság volt.

Minden kapcsolat meghatározó pillanata, amikor valamelyik fél szájából először hangzik el, hogy „szeretlek”. Van, hogy a meglepetés erejével hat, és hirtelen azt sem tudjuk, hogy reagáljunk, és van, hogy már százszor elképzeltük ezt a pillanatot. Most több pár mesélt a Hello Gigglesnek arról, hogyan is történt ez a bizonyos első pillanat.  

Van szabály arra, hogy mikor szabad kimondani azt a bűvös, kilencbetűs szót? Nincs, ha van is, az csak az lehet, hogy akkor mondjátok, amikor érzitek.

Egy szó, kilenc betű, milliónyi érzelem, amit néha nem tudunk vagy nem akarunk elrejteni a másik elől. De mi van akkor, ha kicsit sem állunk készen arra, hogy kimondjuk a „szeretlek” szót? Sőt még arra sem, hogy valaki így érezzen irántunk...?