De a recept még így sem jó, hiszen számos félelem visszatart: mi van, ha nem mondja vissza, hogy szeret? Ha túl korán mondjátok? Ha ettől megijed? Ha meg túl későn, akkor elúszik a lehetőség? Nehéz, de azért mégis születnek a világra gyerekek, és létezik még a házasság intézménye, vannak esküvők, még akkor is, ha könyvet írtak arról, hogy mennyire szeret a nép félrelépni.
A Women’s Health magazinnak vallott néhány férfi és nő, hogy ők hogyan élték meg azt a pillanatot, mikor először mondták, hogy szeretik a másikat, illetve mikor nekik mondták. Igazán bájos történeteket osztottak meg.
Mia például egyáltalán nem a klasszikus szerelmi vallomást élte meg, mégsem járt rosszul. ,,Feküdtünk az ágyban, és szex után mondtam meg a barátomnak, hogy szeretem. Annyi volt a reakciója rá, hogy aha, köszi.” Szerencsére később megbeszélték, a srácból is kijött a szó, mikor eljött az ideje. Ma pedig már házasok.
Lea nagy vallomása pont olyan volt, amit minden lány át akarna élni. Szalagavató, tánc, zene, csók, mint a filmekben. Viszonzott szerelem. Aww. Az egyetlen szépséghibája, hogy nem tartott sokáig.
A barátom még abban az évben megcsalt. Úgy éreztem, a szerelem szörnyű dolog
– vallott a múltjáról Lea.
Renee viszont megélte az őszintétlen szerelmi vallomás minden nyűgjét. Már öt hónapja voltak együtt, mikor a barátja kimondta először, hogy szereti, Renee azonnal visszamondta, ám egyáltalán nem volt biztos az érzelmeiben, ez pedig rányomta a bélyegét a kapcsolatukra.
Folyton ellöktem magamtól, buta voltam, végül megbeszéltük, hogy külön töltünk egy kicsi időt. Ezalatt hiányozni kezdett, rájöttem, hogy szeretem.
Sokáig együtt voltak, majd szakítottak. Abban azt hiszem, egyetérthetünk, hogy a szerelem bonyolult dolog.
A bűvös szót néha önzőségből is ki lehet mondani, legalábbis ez derül ki Sarah történetéből, aki az egyetemi évek alatt szenvedett barátja hiányától. Az ingázó életmód és az egyetemi élet sok kísértést sodorhat egy pár útjába, éppen ezért, mikor Sarah pasija megmondta, hogy véget akar vetni friss kapcsolatuknak, a lány száján kicsúszott az amúgy egyáltalán nem túl őszinte mondat:
De én szeretlek!
Esküvő ugyan nem lett belőle, de felejthetetlen emlék igen: nyáron elvesztett szüzesség, távkapcsolat, majd szelíd elválás.
Néha pedig azért is jó mondani idő előtt ezt a szót, mert felgyorsíthatjuk a történéseket, ahogy Eric is tette.
Emlékszem, éppen hátranyúltam az autóban, és hirtelen kimondtam. Úgy voltam vele, hogy ez segíthet a történtek alakulásában, és így is lett.
Valószínűleg az sem volt hátrány, hogy a srác akkortól datálja a szexuális huncutkodásait is. Hiába, a szeretlek szó kimondása örök dilemma marad, és valahol ez is a szépsége. A remegés, a pillangózás a gyomorban, a reménykedés, hogy a másik is mondani fogja. A többit meg úgyis megírja az élet.
Milyen volt a ti első szeretlek-pillanatotok? Írjátok meg nekünk!