Létezik az a láthatatlan határ, tudjátok, a „kedvellek” és a „szeretlek” között, amik közül utóbbi sokszor tényleg nagyon jólesik az embernek, de gyakran elég kellemetlen pillanatokat tud okozni. Ez leginkább akkor igaz, ha az egyik fél kimondja a varázsszót, a másik meg csak fintorog, és azon kattog, „most erre mit kéne mondanom? Én azért még nem érzek így…”
Mivel általában én voltam az, aki fintorgott, és nem értette a dolgot, ezért kicsit tapasztalatból írok most nektek.
Csajok, nincs azzal semmi baj, ha nem éreztek még úgy, ahogy a pasitok! Csak tudnotok kell kezelni a helyzetet.
Hoztam is nektek három válaszlehetőséget arra az esetre, ha a kínos csöndet szeretnétek elkerülni azután, hogy a pasitok azt mondta nektek, „szeretlek”. Egy kis kerteléssel kezdődik, majd a fájó igazságot halkan megjegyezhetitek: ti még nem álltok készen erre…
„Ezzel nagyon boldoggá tettél”
Tényleg nagyon cuki, hogy elmondtad, mennyire szeretsz, de ugye nem baj, ha én még nem érzek így? Mármint ne értsd félre, tényleg nagyon kedvellek, és büszke is vagyok, amiért ki tudod fejezni az érzéseid. De én már csak ilyen csajszi vagyok, akinek több idő kell ehhez.
„Köszönöm, hogy megtanítottál…”
…arra, hogyan kell kifejeznie magát az embernek. Örülök, hogy férfi létedre ilyen komoly lépésre szántad el magad, és ezt ilyen formában közölni is tudtad velem. Úgy érzem, kicsit megtanítottál arra, hogyan kellene nekem is kifejezni magam, az érzéseim. Sokkal jobb ember lettem neked köszönhetően!
„Én is szeretlek”
Pont úgy, mint a legjobb barátomat, a társamat, de őszintén szólva inkább úgy, mint barátot, mert ha jobban belegondolsz, oké, hogy járunk, de még csak két hónapja ismertük meg egymást. És nem hiszem, hogy ennyi idő alatt az ember el tudja dönteni, hogy szeret-e valakit, vagy sem, de azért örülök, hogy te már ilyen nagy szavakkal dobálózol, én inkább azt mondanám, kedvellek.
Ti kerültetek már ilyen helyzetbe? Írjátok meg nekünk, hogyan vágtátok ki magatokat belőle!
