Az én első „szeretlek”-em suta volt, és majdnem elnyelte az éjszaka. Szinte belebicsaklott a hangom, és majdnem a torkomban maradt a fele. De azért kimondtam. A Duna mellett álltunk épp, és akkor még nem tudtam, hogy a válasz, miszerint ő is szeret, nem éppen őszinte. Tulajdonképpen az első szeretlek szó, amit kaptam az életemben, az hazugság volt.

Számomra kétséges, hogy létezik-e az igazi, és nem nem hiszek abban sem, hogy van szerelem első látásra. Pedig úgy tűnik, mégis létezik, és nem is csajok mondják ezt, hanem bizony fiúk. Elhoztunk nektek néhány vallomást tőlük azokról a pillanatokról, mikor jöttek rá a srácok, hogy kiszemeltjük lesz az igazi és egyetlen.