Out of content, offos, open vagyok, by the way, never mind – és még sorolhatnám a legáltalánosabb angol kifejezéseket, amelyeket használunk az élőbeszédben. Ezek megállíthatatlanul törnek előre, ha tetszik, ha nem. Nos, nekem nem tetszik, magyar vagyok, magyarul beszélek. 

Az ember azért olyan csodálatos lény, mert képes beszélni. Tudom, másoknak ez nem annyira különleges, mert megszülettek, és aztán egyszer csak azon kapták magukat, hogy tudnak beszélni. Nekem ezt tanulnom kellett.

Az én első „szeretlek”-em suta volt, és majdnem elnyelte az éjszaka. Szinte belebicsaklott a hangom, és majdnem a torkomban maradt a fele. De azért kimondtam. A Duna mellett álltunk épp, és akkor még nem tudtam, hogy a válasz, miszerint ő is szeret, nem éppen őszinte. Tulajdonképpen az első szeretlek szó, amit kaptam az életemben, az hazugság volt.

Sok cikk témája lehetne a „három lány lakik egy fedél alatt”, de én most még is egy kevésbé elcsépelt témát hoztam nektek. Hiszen ki gondolná, hogy néha bábeli zűrzavar keveredik abból, hogy a kis lakás három lakója Magyarország három különböző szögletéből jött.

Veletek előfordult már olyan, hogy egy bizonyos kifejezést máshogy használtatok, mint az ismerőseitek? Nálunk, a szerkesztőségben a legújabb ilyen a kamillázás. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen használjuk. Segítsetek nekünk eldönteni, mit jelent!