Aditól ihletet kapva, történt ugyanis, hogy egyik nagymosás után keresgéltem a RUHASZÁRÍTÓT és így szóltam Kitti nevű lakótársamhoz: „Nálad van a szárító?” Ő pedig nagy szemeket meresztett, hogy „Micsoda?!”, ugyan is náluk Zalában ez „szárogató” néven fut. Ám ennél is nagyobb volt a megdöbbenés, mikor Maya, aki Debrecen szülötte nemes egyszerűséggel „teregetőnek” titulálta a keresett tárgyat.
Innen aztán egy érdekes beszélgetés vette kezdetét, ahol tárgyak, ételek elnevezéseit próbáltuk egymás számára dekódolni, továbbá kiderült, bizonyos esetekben Debrecen és a Mátra nincs is olyan messze egymástól.
Jött a krumplilángos, ami nyugaton lepcsánka, mifelénk a Mátrában, macok és tócsni. Még szerencse, hogy nem főzünk egymásra. Hiszen addig ameddig Kitt tejbedarát kér, mi még tudjuk, hogy az tejbegríz, de a „mácsik” szón, már picit megakadtunk. Hiszen náluk a tésztát hívják mácsiknak, bár tegyük gyorsan hozzá, hogy a kézzel gyúrt és szaggatott változatot. Ám mikor ő „darásmácsikot” kér, akkor bizony az alatt a grízes tésztát kell érteni.
A hokedli vagy sámli azért kevesebb fejtörést okozott mind hármunknak. De a tutyi, azért rajtam például kifogott. Ugyan is ez a balerina cipő. Évekig táncoltam, de bevallom, ha piszkavassal piszkálnak se jöttem volna rá.
Szóval csak pilláztam…vagy kamilláztam? Hm, ezt a szót meg Pécsett hallottam. Na igen, bár lehet, hogy manapság nem olyan szembetűnőek a nyelvjárások, mint mondjuk nagymamáink korában, azért még simán lehetne egy Budapest-Pécs szlengszótárt is kiadni, de ez legyen egy másik cikk témája.
Lányok, ti melyik szavakat használjátok?
