Szerintem mindannyian a saját sikerünknek is érezzük picit, ha valami, ami magyar, világhódító útra indul. A Budapest Bakering 1 évvel ezelőtt indult el a hódító úton – igaz, első körben csak a hetedik kerület utcáin cikáztak a ringeket kínáló kocsik. Most, egy év elteltével, viszont már egészen biztos: messzebbre is eljutnak majd a tömegközlekedési eszközöket imitáló járgányok. Lendvai Ádámmal, a vállalkozás ötletgazdájával beszélgettünk.
A Budapest Bakering tavaly nagyon határozott tervekkel és komoly üzleti stratégiával indult. Mondjuk ki: egyik pillanatról a másikra berobbantak a köztudatba, és mire észbe kaptunk, olykor-olykor már mi is ringet falatoztunk hajnalban a buli után gírosz helyett.
Ma már biztos: nem csak kezdeti lelkesedésről volt szó a város részéről – hiszen az érdeklődés ugyanolyan mértékű maradt mindvégig, sőt egyre csak nő.
„A kocsik nagyon hamar a városkép részévé váltak. Ebben nyilván két dolog játszott szerepet: hogy nagyon szerethetőek, és egyben nagyon budapestiek is. Kevés városnak van annyira karakteres tömegközlekedési palettája, mint amilyen Budapestnek van – és úgy tűnik, ez bejön az embereknek. Az a benyomásom, hogy az első pillanattól fogva magáénak érezte a város a dolgot.
Egyébként ez egy oda-vissza ható dolog: azt tapasztalom, hogy a Bakering-kocsik hatására az eredeti, nagy tömegközlekedési járművekre is más szemmel néznek az emberek. Talán jobban meglátják a szépet abban, ami a miénk.
Ádám azt is elárulta, hogy nemcsak a kocsik tervezésénél, de az árazásnál is szempont volt, hogy a termékeik „szerethetőek” legyenek.
„Fontos volt számunkra, hogy egy olyan terméket kínáljunk, amit lelkiismeret-furdalás nélkül vehetnek meg a magyar emberek. Mondjuk ki: sajnos sokunknak meg kell gondolnia, mennyit is adhat ki egy street food ételre. Ezért az árazásnál is azt tartottuk szem előtt, hogy a budapestieké lehessen a bakering: azaz nem a külföldi turisták pénztárcájához igazítottuk az árainkat – mint ahogy azt sok helyen megteszik –, hanem a magyar pénztárcákhoz. Szerintem ez jó döntés volt. Elég lesz akkor a külföldi pénztárcákhoz szabni az árainkat, ha külföldre is terjeszkedünk.”
Persze nincsen sikertörténet váratlan fordulat és mélypont nélkül – ez a Budapest Bakering esetében elég hamar, az indulást követő második hónapban vált a történet részévé:
„Két hónapja működtünk, amikor a pékség, ahol a ringeket készíttettük, váratlanul bezárt. Az indulás előtt hosszú időn keresztül kerestük a megfelelő helyet, ahol szívvel-lélekkel készítik majd el az általunk megálmodott ringeket – így nem voltunk felkészülve erre a hirtelen helyzetre.
Le is álltunk egy hónapra, mert nem találtunk azonnal olyan pékséget, ami megfelelt volna az elképzeléseinknek. Szerencsére ezt a leállást alig érzékelték az emberek, és most már bátran ki merjük mondani, hogy nem is hátráltatott minket sokáig.”
Ha már a pékségnél járunk, ami a ringeket illeti, eleinte azért volt egy kis zavar a fejekben. A bagel és a ring közti különbség sokak számára nem volt egyértelmű.
„Valami sajátot akartunk létrehozni. Az volt a célunk, hogy olyan ételt kínáljunk, amit nyugodtan bedobhatnak az emberek a táskájukba, ha sietnek. Hiszen ez a street food egyik lényege. Egy bagellel ezt nem lehet megtenni, mert szétesik, és összemaszatol, morzsáz mindent – ebből a problémából indultunk ki. A ring első ránézésre valóban olyan, mint egy bagel, hiszen kör alakú és lyukas a közepe – de zárt, a töltelék a tésztán belül van. Eleinte valóban sokan nem értették a különbséget, de most már egyre inkább tudja mindenki, hogy mi is az a ring. Egyébként nagy vágyam, hogy a ring egy olyan étellé nője ki magát, amit akár otthon is bárki elkészíthet. Ezen rengeteget gondolkoztam, és annyit elárulhatok, ebből kiindulva hamarosan készülünk is egy elég nagy meglepetéssel. Egy teljesen új, rendhagyó koncepciót álmodtunk meg – ez lesz a következő nagy dobásunk.”
A Bakering-kocsik iránt külföldön is komoly az érdeklődés – több nagyváros szívesen átvenné Ádámék ötletét.
„Franchise-rendszerben külföldi nagyvárosokba is értékesítenénk az ötletünket – viszont az érdeklődők felé jeleztük, hogy ez nyilván csak abban az esetben működőképes, ha az adott helynek is megvan a maga ikonikus tömegközlekedési skálája.
Londonban például hibátlanul működne, ha a Double Deckerek mintájára egy kétszintes kis kocsi tetejéről kínálnánk a ringeket.
De természetesen a kihívások elől sem zárkózunk el: ha valamelyik nagyváros utcaképéhez nem tartoznak jól felismerhető tömegközlekedési eszközök, akkor is meg fogjuk találni a módját, hogyan készíthetnénk szerethető kocsikat.”
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én alig várom, hogy láthassam a világ más városaiban is cirkálni a bakeringes kocsikat. Nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre – igaz, nekem akkor is a budapesti kocsik lesznek a kedvenceim, ha Londonban, Tokióban vagy akár Barcelonában is lesz egy-egy ilyen autó. Mert valljuk be, azért ezeket a kocsikat kicsit mindannyian a sajátunknak érezzük.