Első gyermekem, Bálint születése előtte négy nappal vettem meg az első, okos, androidos telefonomat. Nem volt előre megtervezve, csak éppen így jött ki a lépés, mármint a telefonvásárlás. Csak később jöttem rá, hogy a telefon mekkora kincs a gyerekágyas időszak alatt – konkrétan a kapcsolat a külvilággal!
Telefonfüggőség anyuka módra
Mielőtt Bálint megszületett napi nyolc órában dolgoztam, cikkeket írtam, témákat kerestem, híreket olvastam, és nem utolsósorban munkaköri kötelességem volt a Facebook-aktivitás is. Egyszóval napi nyolc órában neteztem, amit élveztem és pénzt is kerestem vele. Mondanom sem kell: a kor normál jelenségének megfelelően én is függő lettem.
Azt szoktam viccesen mondani, hogy még mindig jobb, mintha kábítószereznék vagy innék, nem?
A mobilfüggőség és a digitális detox világa
„Nem vagyok még olyan öreg, hogy nosztalgiázzak, de régen tényleg nem volt az az érzése az embernek, ha elment hazulról, hogy lemarad valamiről. Most meg ha otthon hagyom a telefonom, akkor az a minimum, hogy felhívom a családomat egy kölcsönkészülékről, hogy vészhelyzet van, nincs telóm, valahogy ússzuk meg a napot anélkül” – szól egy korábbi cikkünk, amiből kiderül, mi is az a digitális detox és a magyarok hogyan is állnak pontosan a telefonfüggőséggel. Ha kíváncsiak vagytok a megdöbbentő adatokra, ide kattintva elolvashatjátok a cikket!
Friss anyaként, négy évvel ezelőtt – amikor az okostelefonok még nem voltak ilyen elterjedtek – az ágyhoz voltam láncolva, folyamatosan szoptattam és pelenkáztam. Bálint nem volt könnyű eset, én pedig egy baromi gyakorlatlan és felkészületlen anya voltam. Órákat szoptattam és feküdtünk az ágyban, ilyenkor jó volt, hogy a külvilággal mégis volt kapcsolatom. Ugyanúgy hozzájutottam minden információhoz, mint amikor még „NORMÁLIS” munkám volt.
Aztán persze Bálint nőtt, én ügyesebb lettem, és összecsiszolódtunk. Igen ám, de ekkor már a telefon sem csak a külvilággal való kapcsolattartást szolgálta, hanem munkaeszköz is lett. Egy pici baba mellett dolgozni kész kihívás, én pedig három hónapos korától csinálom. Mivel géphez ülni szinte lehetetlenség – kivéve azt a pár óra alvásidőt –, munkaeszköz lett a telefon.
Munkában anyaként sincs megállás
Na, de ez mit is eredményez? Azt, hogy FOLYAMATOSAN dolgozom, szinte nonstop a kezemben van a telefonom, és nyomkodom. Bálint nagyszülei néha gúnyosan meg is jegyzik: „Ja, most is dolgozol!” – pedig igen, tényleg DOLGOZOM, mert folyton van mit csinálni.
A baj tényleg azzal van, hogy szabadúszóként, saját vállalkozásban nem lehet leállni. Pedig néha nem lenne rossz egy kicsit félretenni a munkát (és a telefont), mert az már gáz, amikor Bálint szól rám:
Anya, tedd le a telefonodat és figyelj ide!
Ilyenkor tényleg szar anyának érzem magam, és azt gondolom, lehet, meg kellene elégednem a gyeddel, és elég lenne a karrier helyett „csak” jó anyának lenni. Persze aztán mikor kitisztul a köd, tudom, hogy csak az egészséges egyensúlyt kellene megtalálni. Na de hogyan?
Ideje elmerülni a hintázásban!
Nekem leginkább az a módszer vált be, ha elő se veszem a táskámból a telefonomat. Mert akkor nincs kísértés, akkor könnyebben elmerülök a hintázásban vagy éppen a duplózásban. Hasonló cipőben jár Mór anyukája, Anna is, aki egy hazai márka közösségi médiáját egyengeti.
„Pár hete altatás közben elegem lett. Nem, kivételesen nem az altatásból, hanem abból, hogy sutyiban megnéztem, kaptam-e halaszthatatlan meló e-mailt. Eldobtam a telefonom az ágy végébe. Mór mellé feküdtem és csak néztem őt” – meséli Anna arról a pillanatról, amikor rájött, egyensúlyba kell hoznia a munkát és a gyereknevelést, családot. Azóta azt mondja, amikor dolgozik, akkor dolgozik, vagy legalábbis megpróbál, mert egy kisgyerek mellett ez ugye nem egyszerű. „Igyekszem egyre többet dolgozni laptopnál, hogy a telefonozást minimalizáljam, azzal amúgy is lassabb vagyok. A játszótéren, ha pittyeg a telefon, megnézem, mi az, de csak akkor válaszolok, ha halaszthatatlan. Tudatosan beleragasztom magam a jelenbe és fejest ugrom abba, amit tartogat az életünk” – mondja Anna, és azt hiszem, ezt mindenképpen érdemes megfogadnunk.