A férjemet már nem érdekli a családja, csak a telefonos játékok
Már hosszú ideje ugyanannak a szenvedélynek hódol a férjem, és az elpazarolt idő mellett úgy érzem, hogy már a családunk sem számít már neki. Komolyan megrendült benne a bizalmam, és még azt sem tudom, mi a megoldás.
Szeretem a barátnőmet, de részegen mindig meg akarom csalni. Képtelen lennék a hűségre?
Szeretem a barátnőmet, mindennél jobban. Soha nem voltam képes még ilyen hosszú ideig kapcsolatban maradni, de félek, hogy ezt is el fogom baltázni. Ugyanis akárhányszor iszom, mindegy, hogy két sört, vagy tízet, fékezhetetlen vágyat érzek, hogy megcsaljam.
Miért keserít el, ha kevés lájkot kapok?
Pár éve kezdtem el használni az Instagramot, kicsit később, mint a legtöbben a korosztályomból, mert egyszerűen nem értettem, hogy miért jobb, vagy miben más, mint a jól megszokott, mondhatni bejáratott Facebook. Ugyanúgy képeket posztol az ember, ráadásul kizárólag képeket, meg amúgy is, kit érdekelnek az ismerősök nyaralós meg kajás képei? Hát engem aztán nem.
Nem bírok leállni a ruharendeléssel, függő lennék?
Az utóbbi bizonytalansággal és karanténnal teli évek után valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy az online ruhavásárlás lett az egyik kedvenc elfoglaltságom. Olyannyira, hogy úgy érzem, a vásárlás számomra elkezdett beteges mániává fajulni, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Sosem bocsátom meg magamnak, hogy miattam lett függő a gyermekem
Ami eleinte ártatlan időtöltésnek indult, hamarosan Marci életének fő mozgatórugójává vált. Csak akkor jöttünk rá mekkora a baj, amikor már az osztályfőnök is kiszúrta.
Segítség, felnőttfilm-függő a barátom! Ez normális?
Rolival a nagy T betűs appon ismerkedtünk meg. Elsőre úgy tűnt, igazi "szerelem első látásra" kapcsolat lesz a miénk, de sajnos csalódnom kellett...
Leszámoltam a függőségemmel, hogy gyermekem lehessen
Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott életet éljek. A nyüzsgés, hajnalig tartó bulizások, az élvezetek káros szinten történő hajszolása volt a mindenem. Aztán egy egy napon minden megváltozott.
Csak egy átlagos hétfő: Nem akartam változni, inkább a kényelmesebb utat választottam
Reggel van, nincs kedvem felkelni, főleg nem ma. Dolgozni sem akarok. Pedig határidős leadás van. Érzem magamon a piaszagot. Tudom, hogy bent is sejtik. Hiszen múltkor a kollégáim a folyosón arról beszélt, hogy iszom. Hallottam őket, hiszen én is ott voltam, mégis úgy tettem, mintha süket volnék – írja Boglárka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Egyed-Husti Boglárka novelláját olvashatjátok.
