Aztán persze rájöttem, hogy Magyarországon kenik mindenre, amire csak lehet. Leves tetejére, töltött káposztára, és lángosra. Ez utóbbin meresztettem a szemem rendesen, és belegondoltam, hogy az én sulis életem kizárólag a ketchupos-sajtos lángosról szólt. Már amíg el nem rontották a ketchupot, mert a mai ízek köszönőviszonyban sincsenek a régiekkel.
Szóval, igen, ha Felvidéken jártok, akkor a ketchupos-sajtos lángost feltétlenül próbáljátok ki egy talponállóban vagy valamelyik büfében. Az én korombeliek szerintem még mindig felidézik azt a korszakot, mikor sorban álltak a büfés néninél mikrózott lángosért, majd egy darabot ketten szaggattak darabokra, és ették, különösen ügyelve arra, hogy a sajt-szósz arány megfelelően testes legyen.
Knédli vadas hússal
A knédli a legnagyobb bűnözés, amit meg szoktam engedni magamnak, ha hazajutok. Gőzöléssel készül, héj nélküli kenyérnek is nevezik, és a szaftos, húsos ételek körete. A titka, hogy frissen, forrón, melegen kell enni, akkor még puha és tocsog a szaftban. Isteni finom, de kizárólag olyan helyen egyétek, ahol tradicionálisan készítik el nektek.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
