Dunát lehetne rekeszteni azokkal a tanácsokkal, hogy mit csináljatok, ha veletek esik meg a szakítás búbánatos ténye, de arról alig szólnak cikkek, hogy ti hogyan segítsetek egy számotokra kedves barátotoknak, ha bezárják mögötte az ajtót.
Nem egyszerű, az biztos, hiszen sokan bénultan állnak a hír előtt, főleg, ha az illetőnek még könnyben is úszik a szeme. Tetszik, nem tetszik, sokan ledermedünk egy ilyen helyzetben, és nem tudjuk, mi az, amit mondanotok kell. Ehhez hoztam egy kicsi segítséget nektek.
Biztosítsátok arról, hogy ott lesztek neki!
Ez nagyon fontos. Szakítás után az emberek hajlamosak azt hinni, hogy magukra maradtak, és senkinek nem kellenek. Ha határozottan felajánljátok nekik, hogy nyitva az ajtó, bármikor jöhetnek hozzátok, hívhatnak benneteket, írhatnak nektek, akkor nagyobb lesz a barátotok biztonságérzete.
Hívjátok társaságba!
Akkor ugyanis nem agyal folyton a szakításon, és nem érzi annyira egyedül magát. Jobb, ha társaságban vészeli át az ember a kezdeti hullámvölgyeket. Biztosítsátok neki ezt a lehetőséget!
De mit mondjak neki?
– hangzik el a kérdés. Nos, erre, mint annyi minden másra, nincsen egyetemes válasz. Van, akinek arra van szüksége, hogy meghallgassátok, másnak arra, hogy sokat beszéljen róla. Van, aki nem viseli jól, hogy ellentétes állást foglaltok, miszerint ideje volt szakítaniuk, van, akinek szüksége van a nyers, őszinte szavakra, mások egyáltalán nem kérnek az olyan tanácsokból, hogy hogyan töltsék a köztes időt.
Hallgassatok a szívetekre, és tudni fogjátok a választ!
