Biztosan nektek is megvan az a pár ember, akiről mindennél erősebben érzitek, hogy sokat tettek hozzá a személyiségetekhez, jó pár könyvnyi tanulóanyagot adtak nektek, és akik után az élet kicsit más lett a szemetekben. Meg tulajdonképpen ti is megváltoztatok, amit akkor megrendülten, furcsa érzéssel vettetek tudomásul: hol úgy, mintha pofon vágtak volna, hol úgy, mintha vajjal kenegettek volna.

Ez a személy mindenkinél más és más, de vannak azért hasonlóságok. A szüleitől például mindenki hoz valamit, akár akarja, akár nem.

Mert a szüleitek a háttérország, vagy pont hogy nem, és a családból hozott játszmákat nem olyan könnyű levetkőzni, vagy éppen összecsiszolni leendő férjetek játszmáival. Megoldani ezeket, és megérteni, hogy egy helyzetben miért viselkedtek úgy, ahogy, kőkemény önismereti munka.

Egy mondat a szüleitektől, egy mantra, egy beszélgetés végszavai, ezek mind beleivódnak a személyiségetekbe. Hála, düh, szeretet és a pofon érzete az arcotokon, amit egy nagy hazugság után kaptatok, ezek mind tanulópénz az élet iskolájában.

Forrás:

pexels

Biztosan nektek is volt olyan ismerősötök, barátotok, vagy akár egy ember, akivel 10 órát beszéltetek a teveklubon, és soha többé – aki kíméletlenül őszinte volt. Nem feltétlenül rosszindulatból, csak egyszerűen pont kimondta azt, amire szükségetek volt, még ha nagyon rosszul is esett.

Nem biztos, hogy az első, de valamelyik, amelyikből kikeveredve teljesen más emberek lettetek. Egy szakítás mindig megforgat, kifordít és a visszafordulás önmagatokba nem jelenti azt, hogy ugyanazok lesztek, akik voltatok. Sőt.

Noha Anna nem menne vissza a gimibe a világ összes pénzéért sem, azért ott is belefutottatok olyan emberekbe, akik ki- vagy bekapcsoltak bennetek egy olyan üzemmódot, ami már pont aktuális volt, hogy elinduljon vagy megszűnjön létezni. Gondolok itt például arra a lányra, akit felpofoztam, és aki után megtanultam, hogy ki kell magamért állni.