Na jó, csak félig volt ez munka, hiszen motoros pasi mellett nekem ez kikapcsolódás, jó program, egy alkalom, mikor nem csak a motoron ülve élvezzük a motoros életmódot. Írtam már nektek arról, hogy milyen motoros pasival az élet, és csak annyival bővíteném ki, hogy alapvetően három nőt különböztetünk meg, akik különféle módon állnak a motoros pasikhoz:
Persze ez sokkal árnyaltabb dolog, hiszen sok függ attól is, hogy milyen motor van a pasi alatt, milyen gyakran ül a kis kedvence hátára, és mekkora távokra. Nem mindegy ám, hogy sportmotor hátulján ültök, vagy egy chopperen. Előbbin alig van hely női utasnak, egészen picire kell összehúznotok magatokat, míg az utóbbin kényelmesen, egyenes háttal is ülhettek. Na és persze a sebesség sem mindegy.
Ahelyett, hogy ezt alaposan kielemezném nektek, 4 párt szólítottam le az AMTS rendezvényen, ahol kifaggattam őket arról, mióta motoroznak, együtt vagy külön.
András és Szilvia
András szívesen ül chopperen, és barátnőjével, Szilviával együtt indulnak rövidebb túrákra. Szilvia ugyanis utasként csatlakozik csak, de imád hátul utazni, mondjuk chopperen én is imádnék, az a legkényelmesebb motor a világon. Mi Yamahával toljuk, abból is a sporttúra kategóriával, az viszonylag kényelmes, egy sportmotorhoz képest igazi Kánaán, de a chopper áll a kényelem legcsúcsán.
A párosból árad a zen, András szakálla megy ehhez az imidzshez, és pont ezek azok, amik egy chopperes párosból nem hiányozhatnak. És hogy mi a legjobb része a motorozásnak?
A szabadság.
Gábor és Krisztina
Gábor és Krisztina igazi kanyarvadászok, lelkesen meséltek közös szenvedélyükről, ami már jó ideje tart. Gábor már 16 éve ül egy kétkerekű vadállaton, együtt pedig 10 éve motoroznak. Krisztina csak utasként motorozik, noha mindig is nagy autó- és motormániás volt, saját járműn még nem gondolkozott. „Sokat túrázunk, főleg a Bükkbe és a Mátrába járunk, ott sok a kanyar, kanyarvadászok vagyunk” – lelkesedik, nekem meg elkerekedik a szemem, mert azért az nagy kihívás párosban.
A kanyarokban ugyanis az a jó, hogy jó mélyre lehet vinni a motort, hogy még a lábatok is súrolja a talajt. „Állati jó érzés, mikor érzem a földet a csizmám szélénél!” – meséli Krisztina, és engem is elfog az ellenállhatatlan vágy, hogy ezt is átéljem. Ebben ugyanis kemény meló van, komoly összhang kell ahhoz a vezető és utas között, hogy a motor biztonságosan dőljön be, majd vissza.
Mikor megkérdezem, hogy volt-e ellenállás benne amiatt, hogy motoros pasival hozta össze a sors, rázza a fejét:
Á, nem. Azért valljuk be, a motoros pasi az vagány pasi!
Gábor és Betti
Már nagyon vártam, hogy belefussunk egy tetőtől talpig beöltözött párosba, mivel úgy gondolom, ez a szerkó nem mindenkinek áll jól, nekem legalábbis biztosan nem. Ráadásul bizonyos körülmények között iszonyúan kényelmetlen: meleg, merev, és nem tudjátok hová letenni.
Gábor és Betti azonban egy motorosmagazin címlapján is megállták volna a helyüket, annyira jól mutattak együtt, és van azért abban valami extraszexi, hogy lóbálod a kezedben a bukósisakot. Azt még én is szeretem: menő érzés.
Nem véletlen, hogy be voltak öltözve, hiszen 140 kilométert száguldottak motoron: egyenesen Soltvadkertről érkeztek az AMTS-re, de egyébként is gyakran indulnak hosszabb utakra.
Az érezhető vibrálás onnan ered a párosból, hogy mindketten gépőrültek, ám Betti szíve inkább a kocsikhoz húz, míg Gáboré inkább a motorokhoz. „Mindig is odavoltam a kocsikért, motorokért és a sebességért – mondja Betti. – Gábor már 12 éve motorozik, így mikor összejöttünk, hát… alkalmazkodtam hozzá” – vonja meg a vállát, de nem úgy tűnik, mintha bánná. Sőt. Ha betölti a huszonhármat, megcsinálja a jogsit motorra ő is.
Gábor még megjegyzi, hogy hát igen, a motor az jobb: „Szabadság, sebesség, nem olyan, mint a kocsi…” Mire kap is egy játékos fenyegetést Bettitől. Meg kell olvadni, na.
Miklós és Teréz
Miklóst fotósunk, Zsófi szúrta ki, és ezúton is köszönet érte, mert egy irtó aranyos és vagány chopperes párra ismertünk bennük.
Miklós már gyerekkorától motorozik, mondhatni motorral a kezében született, felesége pedig, mióta együtt vannak, utasként vele tartott. Azért írom múlt időben, mert Teréz annyira vagány, hogy 3 éve maga is letette a jogsit nagymotorra, és már maga vezet.
Ámulok és bámulok, kicsit irigykedem is: hát van menőbb dolog párosban chopperel bejárni a világot? Márpedig ők nem otthonülős fajták, elmerészkednek egészen a töltött káposzta hazájáig, Erdélyig, ami a túramotorosok egyik kedvenc helye.
„Miklós megtervezi, aztán pedig indulunk” – mondja Teréz, és van is mit tervezni, mert motorral túrázni tényleg nagy kaland. Napi motorháton megtett kilométerekben kell gondolkozni és szállásról gondoskodni. Éppen ez az izgalmas benne: mindennap új táj kerül az ember szeme elé.
Mert igen, mind egyöntetűen ugyanazt mondták, mikor megkérdeztem, mit szeretnek a motorozásban:
A szabadságot. A sebességet. Azt, hogy mész és száguldasz.
És hogy egyszerűen nem lehet elmagyarázni, mert az egész maga egy életérzés. Ahogyan az AMTS bejáratánál látható szlogen is mondja: Itt, kérem szépen,
És ezt az életérzést akkor is érzitek, mikor ráültök az egyik kiállított motorra
Mi végül bejártunk minden zugot, láttunk pin-up szépségversenyt, veterán kocsikat, motoros show-t és drift show-t. Kipróbáltam a segway boardot is, ami alaposan megdolgoztatta a talpam. Végül pedig annyira elkapott a hangulat, hogy vettem egy motorosdzsekit, szuperjó áron, azzal az elhatározással, hogy idén nyáron többet ülök a pasim mögé a motorra.
A többiről pedig beszéljenek a képek!
