Egyéb kategória

Nagytesónak lenni totál szívás – Egyszervolt küzdelmeink a családban

Biztos, hogy nektek is megvannak azok a reggelek, amikor még ki se bújtatok az ágyból, de tudjátok, hogy egy borzalmas nap kezdődik. Miután a bal lábatokat teszitek először a padlóra, és sikerül fordítva felvenni a mamuszt, majd kitekeredett könyékkel elkapni a köntös kötőjét, csakis a fürdőszoba magányától remélitek a megváltást. Nem jön össze. Helyette a tesótok jön szembe, a „jó reggelt!” helyett morog valamit, és máris tudjátok, hogy az ő napja sem indult jobban.
vous - 2016.03.08.
Nagytesónak lenni totál szívás – Egyszervolt küzdelmeink a családban

Na, amíg otthon laktam, ennyi elég is volt ahhoz, hogy kedvem legyen lecsapni a hajvasalóval. Úgy tudott válaszolni bármilyen kérdésre, mintha a valagából rántott volna elő. Csak mert NEKI rossz napja van. Helló, öcsik és húgok, más is él rajtatok kívül a bolygón, és képzeljétek, másnak is szokott rettenetes napja lenni! Ezután modtam három olyan mondatot, amivel általában minden erőlködés nélkül úgy felbosszantottam, hogy üvöltött. Na, ilyenkor kerül elő apa vagy anya, hogy ugyan szedjem már össze magam.

Jó lenne, ha nem csinálnék hobbit a tesóm szekálásából. Érdekes, előző nap meg pont azért szekáltak, hogy jó lenne, ha találnék hobbit. Na de térjünk vissza oda, hogy a tesóm lehet tapló, ha úgy tartja a kedve, én viszont fogjam vissza magam.

Most őszintén, vajon a szüleink belegondoltak már valaha abba, mennyivel keményebbek voltak velünk, a nagyobbakkal, mint velük, kisebbekkel? Kötve hiszem.

Képzeljétek, a szülinapomon ő is kapott ajándékot, hogy ne legyen szomorú, én viszont nem emlékszem arra, hogy kaptam volna bármit is az ő napján. Kapott egy babát, hogy leszálljon az enyémről, de a szüleim próbálkozása nyilván kudarcba fulladt. És ez csak egy-két sztori a millióból.

Nem tudom, hányadiknak jó lenni a sorban, de abban biztos vagyok, hogy mindegyik helyezésnek megvan a maga elkeserítő valósága. Hosszú éveken át haragudtam a szüleimre a kettős mérce miatt. Hiszen egy kisgyerek nem érti, miért kéne okosabbnak lenni a másik kisgyereknél csak azért, mert néhány évvel hamarabb született.

Miért van az, hogy a kisebb ülhet apa ölében a karácsonyi fotózkodásnál, míg a nagyobb csak ácsorog ott magányosan? Nem is bírtam sokáig, mert a harmadik képnél már végiggördült az első könnycsepp az arcomon. Nem meglepő: én akartam apa ölébe ülni. Ha valami nem változik, az ez, a könnyek és a szívfacsaró emlékek.

Forrás:
iStock

Később is az én szememből potyognak a könnyek, mert amikor nem hagyott tanulni, kilökdöstem a szobából, be akartam csapni az ajtót, erre nem rávágtam a kezére? Nem volt szándékos, pusztán véletlen. Mit tippeltek, kinek ordították le a fejét? És az megvan, amikor a sztorim közepén kirohan a tesóm megmutatni a hercegnőt, amit most rajzolt, és fél órán át dicsérhetjük. A 175 milliomodik hercegnős rajz. Állati. Azt, hogy én beszéltem, már rég elfelejtettük.

De mielőtt elsírnánk magunkat a sanyarú sorsomon, elmesélem, hogy annak, hogy anya és apa nem loholt folyton a nyakamban, azért voltak előnyei. Csak ezen a mikor vagy a kislányom és mikor vagy a nagylányom dolgon kellett átrágnunk magunkat többször, mint be merném vallani.

Ha bulizni akartam menni, taknyos voltam, amikor el kellett intézni valamit a sulival kapcsolatban, akkor persze nagylány. Ami döbbenet, hogy A.Tesómnál.Persze.Fordítva.Volt. Mehetett bulizni, mert nagylány, és jaj, segítünk mindent elintézni, mert olyan kicsi még, hogyan tudná elintézni egyedül? Az ész megáll, igaz?

Mit mond a szakértő?

A VOUS viselkedéselemző szakértőjéhez és szerzőjéhez fordultam. Michaletzky Luca szerint sem az elsőszülött, sem a középső, sem a legkisebb gyerek helyzete nem könnyebb vagy nehezebb. „A nagytesó harca nehéz, a középső gyerek sorsa szintén, és a kicsinek is megvan a maga baja” – mondja.

Michaletzky Luca

Viselkedéselemző, vitorlázó, örökmozgó és titokban sellő vagyok. Szeretem az emberi lélek rejtelmeit fürkészni, felfedezni ezt a számtalan belső világot: mind valahogy nagyon hasonlók és teljesen különbözők. Ápolom a test-elme-lélek egyensúlyát, és igyekszem a határaimat feszegetni, folyamatosan fejlődni. Vallom, hogy nincsenek problémák, csak lehetőségek a megoldásra.

„Adler, a nagy osztrák pszichoterapeuta hozta fel először, hogy a testvérsorrend talán meghatározó lehet. Egyébként úgy tudom, ennek jelentőségét kutatásokkal nem sikerült bizonyítani, de attól még foglalkoztatja a pszichológusokat a testvérféltékenység. Valamilyen szinten valóban fontos, ki hányadik a sorban.”

A legnagyobb gyerek

„Kezdem vele. Neki nagy trauma a trónfosztás, amit a kisebb testvér követ el. A korlátlan szülői figyelmen és szereteten most osztoznia kell. Nem csoda, ha ezt később mindenféle terrorral igyekszik visszaszerezni. Az is lehet, hogy egyfajta pótszülő válik belőle, aki segít anyunak gondoskodni a manókról. Valószínűleg önállóbb és függetlenebb lesz, hisz neki kell a szülőknél kitaposni az utat. Mégiscsak ő a nevelés elsődleges tesztalanya.”

A legkisebb, a baba

„Róla mindenki gondoskodni akar, felügyelni őt, törődni vele. Ezt elfogadhatja, hiszen kényelmes szerep. De akár lázadhat is az örökös kiszolgáltatottság miatt.”

A középső gyerek egy kicsit minden

„Ide is csapódhat, oda is. Lehet önálló, mint a nagy, lehet gondozott, mint a kicsi, a korkülönbségtől függ. Meg persze a személyiségtől. Ha három testvér van, akkor gyakran előfordul, hogy ketten közelebb állnak egymáshoz. Ha 2:1 a nemek aránya, a harmadik kirekesztettnek érezheti magát. De ez mind általánosítás.”

Nem maradhattunk örökké gyerekek. Elmúltak a kicsinyes problémáink. Én a fővárosba költöztem, a tesóm egy egyetemi nagyvárosban lakik, a legkisebb még igazi kisgyerek otthon.

Viszont a szobáink nagyon messze kerültek egymástól. Néha azt kívánom, bárcsak berontana valamelyik hozzám, hogy adjam vissza a pulcsiját. Vagy szólhatna olyan hangosan a zene nála, hogy ne tudjak a saját gondolataimra figyelni. De már sosem lesznek szomszédosak azok az ajtók.

Tisztán emlékszem, amikor egy családi vita kellős közepén mi hárman szövetséget alkottunk. Akkor és ott megígértem nekik, hogy csak egy telefonhívás, és bárhol is legyek ebben a nagyvilágban, azonnal indulok.

Ezért ha most úgy érzitek, fel kéne hívni a tesótokat, mert már napok óta nem hallottátok a hangját, hát rajta! Miután leütöttem az utolsó karaktert, én is tárcsázom. 😉

Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Hová menjünk nyaralni?
Világ
Hová menjünk nyaralni?
vous - 2024.05.06.
Minden évben komoly családi dilemma lehet a nyaralás kérdése. Akár hosszabb, vagy rövidebb időre szeretnénk elutazni, szerencsére a közelben is találhatunk rengeteg gyönyörű látnivalót. Strandolás a tengerparton? Városnézés? Vagy mindkettő? Sokféle utazás közül válogathatunk!

Otthon

Miért praktikus a kinyitható kanapé mindennapi alváshoz?
Otthon
Miért praktikus a kinyitható kanapé mindennapi alváshoz?
vous - 2024.05.30.
A kinyitható kanapé nagyon praktikus akár mindennapos alváshoz is. Miért? Azért, mert egyszerre több funkciót is ellát, miközben rendkívül kényelmes bútordarab. De ne rohanjunk ennyire előre, vegyük sorra az előnyöket!