Ha csak magunkból indulunk ki, a világ egyik legjobb dolga, hogy van nagymamánk (és persze nagypapánk). Ha a szüleinkkel épp fasírtban vagyunk, a mama mindig ott van, hogy kiálljon az unoka mellett, mindig a kedvencünkkel az asztalon várja, hogy megérkezzünk, egyszóval mindig a kedvünkben jár és gondoskodik rólunk – néha túlságosan is. Azt kell mondjam, nagyon szerencsések vagyunk.
És kik ilyen szerencsések még? Hát az elefántok. Bizony!
Phyllis Lee professzor kutatást végzett az elefántok családi életéről. Közel 800 elefántot tanulmányozott a kenyai Amboseli Nemzeti Parkban, és döbbenten tapasztalta, hogy jelentős különbség van a nevelésben: sokkal több elefántbébi él túl, ha jelen van a nagymama a családban.
Az elefántoknál ez azért lehetséges, mert közel 70 évig is élnek, így jelen lehetnek a gyermekeik gyermekei életében. Bár ez nem feltétlenül ok arra, hogy gondoskodjanak is róluk, például százlábú-nagymamát se látott még egy tudós sem.
És mitől olyan különlegesek az elefántnagyik?
Vezetgetik, védik és segítik a piciket. Gyakran ők a család fejei. Ők vezetik a családot a megfelelő helyre, és kapcsolatot létesítenek más elefántcsaládokkal. Egyszóval: igazi nagyszülők.
Éljenek a nagymamák!
