Én teljesen a vakszerencsére vagyok utalva néha ilyen szempontból, mert rezgésre kelek, mivel, ugye, nem hallok. Szoros testközelben alszom a telefonommal, nehogy leessen az ágyról, ha mégis, az szívás a javából, mert nem kelt fel a rezgése. Akkor pedig indul a hajsza. De gondolom, az itt következő pillanatok ismerősek lesznek nektek is!

Teljes léleknyugalommal. Egymás után ötször. Mert még van idő. Még öt perc, mert amúgy pont annyiszor időzítettetek ébresztőt: ötpercenként. Lányok, inkább aludjatok, nincs értelme az időzítőnek.

Forrás:

pixabay

Mert amikor rápillantotok az órára az utolsó 5 szundiperc után, rádöbbentek, hogy elaludtatok. Innentől fénysebesség-üzemmódba kapcsoltok: takaró lerúgása, feldöntötök legalább 3 tárgyat, és a következő emlékképetek, hogy valamilyen járművön ültök.

Az, hogy bekaptatok egy rágót fogmosás helyett, és az is, hogy a tegnapi sminketekben indultok útnak, vagy ami még jobb: arra kenitek rá a mait. Pedig már írtunk róla, hogy ez mennyire rossz döntés.

Mondjuk nincsen mit vegyek fel-szindrómátok, hanem azt veszitek fel, ami először a kezetek ügyébe kerül. Arról nem is beszélve, hogy ha smink nélkül indultok el otthonról, jót tesztek a bőrötökkel, és mivel úgyis a feladatok az elsődlegesek, annyira fogtok rohanni, hogy szinte észrevétlenül még jól is érzitek magatokat. Ugye, milyen furcsa, hogy mi kell a lelki békéhez?

Biztos, hogy le fogjátok késni a pont beérkező buszt, biztos, hogy belefuttok a legbunkóbb utasba, és tutifix, hogy lerobban vagy át kell szállnotok valamilyen forgalomátirányítás miatt, vagy lejárt a bérletetek, és bliccelnetek kell. Az idő pedig úgy halad, hogy szabályosan érzitek, amint elpattannak egyesével az idegeitek, mint a túlfeszített gitárhúr.

A töltőt, a kesztyűt, az esernyőt, és naná, hogy nincs kéznél se kávé, se kaja. Korgó gyomor az igazi nyomor! Ez lesz az egyik legéhesebb napja az évnek, ha épp olyan helyen dolgoztok, ahonnan nincs annyira kijárás.

Forrás:

pixabay