Valljuk be, ilyenkor bebiztosítjátok magatokat. Nem mentek lakásra, külső helyszínre terveztek randevút, és persze a legvégső mentsváratok, hogy bozontot növesztetek mindenhová, mert úgy tuti nem kerül le semmi: se póló, se nadrág, se bugyi. De mikor jön el az a pont, mikor a sima szégyenlős mosoly már nem elég?

Ebben önmagában még semmi félelmetes nincsen, de fiú barátom árulta el egyszer, hogy ő bizony ilyen esetben a lehető legunalmasabb filmeket indítja el, mert az tuti nem foglalja le a figyelmüket, hanem gyorsan más, forróbb témákra kerül a hangsúly. Ó. A kis pimasz. Szóval vagy kérjetek különleges filmet, vagy jöhet a bozont. Vagy adjátok meg magatokat.

Forrás:

iStock

Kis ártatlan pimaszság. Végül is semmi hátsó szándéka nincs. Csak minél közelebb édesget a lakásához, ahová végül csak behív, hogy ha már… akkor nézzetek be, üljetek le, vegyétek le a kabátotokat, jaj, a cipőt is, de jó a pólótok, szexi a melltartópántotok… Áh, lányok, szóval legyetek résen.

Fogalma sincs, miről beszéltek, csak titeket vizslat, mert az jár az eszében, hogy mit, hogyan csinálna veletek. Ruha nélkül. Minél előbb. Nálad vagy nála. Persze ezt a lehető legtöbb bókkal, merő udvariasságból, leplezi. Ugyan már, ezután szokott jönni a „nézzünk meg egy filmet nálad, nálam.”

Hozzátok ér, hajatokba túr, csípőn ragad, ölbe von. Legalábbis tenné. Én speciel falra mászom az ilyenektől, mert ne nyúljon hozzám, míg nincs rá joga, oka, és az, hogy vízszintesbe akar tenni, az még enyhén szólva is édeskevés ahhoz, hogy megengedjem. Csak ugye van, aki elég pimaszul csinálja ahhoz, hogy ez feltűnjön, meg ha robban a kémiabomba…