A gyömbér nem túl régen lett az életem része. Apu nyomott a kezembe először leforrázott, frissen reszelt gyömbért, hogy igyam meg. Szkeptikusan kortyoltam bele. Csípős, édeskés, frissítő íze meglepett.
Hogyan tud egy ekkora gyökér ennyiféle ízt magában tartani? Bódít és felébreszt egyszerre. Egy falat karácsonyt lop a szátokba. És még egészséges is. Tényleg.
A gyömbér, a karácsonyi fűszerek királynője gyakorlatilag minden formában fogyasztható: szárítva, frissen reszelve, leforrázva, lé formában vagy ételbe szórva, mézeskalácsba sütve. Jótékonyan jobbá tesz, gyógyít, erősít. Nem is gondolnátok, mi mindenre jó.
A konyhában csínján bánjatok vele erős aromája miatt, de a keleti ételek elhagyhatatlan alapanyaga, és a sushi-maki mellé nagy szeletekre szeletelve adják. Bevallom, én így találkoztam vele először, és nem tudtam, mi lehet az. Gyakorlatlan gyömbérismerőként pedig egyből nagyot haraptam bele. Nem kellett volna.
A gyömbér apró mennyiségben varázsol: a mézeskalácsban, mézes, ünnepi süteményekben, levesben, savanyúságok eltevésekor, húsok ízesítésekor.
Süssetek belőle hát nagy-nagy szíveket, mert a szíveteket is erősíti, nem csak a vágyakozásotokat. 🙂