Azt mondják, az élet végén két dolgot bánnak meg nagyon az emberek. Amit nem tettek meg soha, és azt, ha nem mondták elégszer, hogy SZERETLEK.
Egy kapcsolat végén, amíg tart a gyász, de utána is, kínzó ez a gondolat. Mert lehet, köze volt a szakításhoz is a megspórolt érzelmeknek, a visszafogott, visszafojtott, elhallgatott, elharapott szavaknak. Nem lehet elégszer elmondani annak, akit szeretünk, hogy szeretjük. Nem lehet elégszer megölelni, magunkhoz szorítani, a fülébe súgni, vagy átkiabálni az utca túloldalára: SZERETLEK. Kiabálni a vonat után, világgá kürtölni, beleordítani a levegőbe biciklizés közben.
Odasúgni halkan, amíg közösen betakarjuk a gyereket, vagy amikor váll vállhoz ér mosogatás közben. Elalvás előtt beleásítani a másik hajába, vállgödrébe, alig hallhatóan, nem is a fülnek, inkább a másik szívének szánva a szót: szeretlek. Túlkiabálva a porszívó zaját, vagy belekarcolni a jégvirágos ablaktáblába: szeretlek.
Lehet spórolni idővel, lehet spórolni ennivalóval, pénzzel, de a SZERETLEK nem tűri jól a garasoskodást. Pazarlást igényel. Ha kell, hangosan, ha kell, lábujjhegyen, de jön-megy ember és ember között. Nem tűri a kulcsra zárt ajtót, sem a némaságot: ki kell mondani, le kell írni, le kell rajzolni, színekkel, zenével, illattal mondani el újra és újra, ha szeretünk valakit.
A férfiak egy része nehezen méri ezt fel: érez nagyon és mélyen, szeret is, ahogy csak telik tőle, de nem feltétlenül érti meg, hogy a szeretet elhallgatása besötétítheti a legfényesebbnek induló kapcsolatot is. A szeretet megfogalmazása nem fáradhat el, akkor sem, ha karcos a kapcsolat, ha sok a nyűg, ha sír a gyerek, ha gyűrött a ruha, vagy ha a kedves csak ünnepnapok előtt jut el fodrászhoz, ha fakul szépsége, életkedve, fénye. Sőt. Minél többször képes kimondani a szeretlek szót a férfi, annál kevésbé lesz gond a gyűrött ruha, a gyereksírás, a hétköznapok búbánata. Lehet, nem jut el fodrászhoz soha, de frissen mosott hajjal, öleléssel várja majd haza azt, aki a fülébe súgja: szeretlek.
Mert a SZERETLEK szó fényt varázsol a sötét hajnalokra, lecsiszolja a rozsdát az ólmos estékről, lángba borítja újra és újra a hálószobát.
Virágszirmot szór a szeretlek akkor is, ha nincs pénz más gesztusra, ha nincs pénz megkomponált csokrokra, ha nincs lehetőség drága éttermekre. Romantikus vacsorát varázsol a szeretlek az üres tea, lekváros pirítós mellé. Ha kimondják, ha leírják, ha a másikra pazarolják a szót, ha nem méricskélik, számolgatják, latolgatják. Ha engedik, hogy pazarló módon csak úgy, kiszakadjon, kiszaladjon a szívből a szó: SZERETLEK.
