Egyéb kategória

Ti mit mondanátok az 5 évvel ezelőtti önmagatoknak? – A VOUS-lányok vallottak

Ha nem mondtam volna azt, hogy gyűlöllek. Ha nem vonzott volna úgy az a tiltott gyümölcs. Ha mégis megpróbáltam volna az orvosit. Ha másképp döntöttem volna. Ha tudtam volna, mi lesz utána. Belegondoltatok már, hogy milyen lenne, ha a mostani énetek találkozna az öt évvel ezelőtti önmagatokkal? Mit mondanátok neki? Mondanátok egyáltalán valamit?
vous - 2015.10.21.
Ti mit mondanátok az 5 évvel ezelőtti önmagatoknak? – A VOUS-lányok vallottak

Néha, mikor egyedül vagyok, és a gondolataimba mélyedek, titkos találkozókra járok. Olyankor visszapörgetem az időt, beülök egy képzeletbeli kávézóba, és meglesem fiatalabb önmagam. Néha csak nézem, mit csinálok, kívülről elemzem magam, máskor odaülök, és beszélgetünk. Olyan is volt, hogy kiabáltam, aztán bocsánatot kértem, hiszen nem hibáztathatom tapasztalatlanságom miatt fiatalabb önmagam. Nélküle én sem léteznék most.

Vegyünk csak az utolsó öt évünket, annak minden kínjával, bajával, szerethetőségével. Öt év alatt sok minden történik az emberrel. Néha olyan dolgok is, amiket annyira nem szerettünk volna, ha megtörténnek. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindig meglepődöm, mennyire más ember lettem, milyen sokat változtam ennyi idő alatt, és ezt kizárólag az átélt jó és rossz dolgoknak köszönhetem.

Néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha fel tudnám hívni múltbéli önmagam. Mit mondanék neki? Megfogadná-e a tanácsaimat? Rám csapná a telefont? Egyáltalán, ha nektek lenne egy ilyen telefonotok, ti átírnátok a jövőtöket? Mert én nem.

Nem, mert ez az elmúlt öt év az enyém, a részem, attól lettem az, aki. S mert pontosan emlékszem azokra a pillanatokra, mikor változtam, illetve mitől, és pontosan tudom, ki akarok lenni, hová tartok, és azt is tudom, hogy öt év múlva megint ugyanígy visszanézek majd, és fogalmam sincs, mit fogok gondolni. Ki tudja, lehet, hogy valamikor felhívtam már magam, és szóltam, hogy hé, most már azért állj már ki magadért?

Mindenesetre, ha most összefutnánk, akkor, azt hiszem, hogy egyszerűen csak megölelném magam, és azt mondanám: Nem érsz kevesebbet bárki másnál, nem baj, hogy nem hallasz. Különben is, lehet, hogy nehéz lesz, de túléled. Csak állj meg néha erőt gyűjteni, és néha kiabálj.

Mert igen, kellett egy kis idő, míg ezt igazán megértettem, de nem baj, hogy eddig tartott. Az élet amúgy is egy folytonos utazás önmagunkba, nem?

Forrás:
iStock

Persze, nem vagyunk egyformák, így kíváncsi voltam, hogy vélekednek erről mások. Ki mást is kérdezhettem volna meg erről, mint a VOUS-lányokat? Lássuk csak, mit mondanának 5 évvel ezelőtti önmaguknak!

Nóri, a junior szerkesztőnk lazaságra intené régi önmagát:

Ne tervezd meg az életed minden egyes pontját, mert úgysem úgy fog történni, ne aggódj annyit, és ne is reméld, hogy ennyi idősen (mint most) feleség leszel. 😀

Tini nem változtatna semmin sem:

Éppen egy ötéves kapcsolaton vagyok túl. Ha most lehetőségem lenne nemet mondani ugyanerre a kapcsolatra, most se mondanék nemet rá. Voltam fenn és voltam mélyen lenn ebben a kapcsolatban.

DE többet tanultam meg önmagamról, a párkapcsolatokról és a világról, mint eddig egész életemben. Ha mondhatnék valamit, akkor az ennyi lenne: Hajrá, legyél bátor, élvezd ki minden édességét a kapcsolatnak, legyél vele minél többet, fogadj be magadba minél többet, adj magadból minél többet. Bízz magadban, bízz a másikban. Légy vakmerő, szeress bátran, de tudd, hogy minden elmúlhat egyszer….”

Mona, az értékesítőnk egy örök igazságot fogalmazott meg:

Én azt üzenném, hogy ne várjak a megfelelő pillanatra, mert olyan nincs.

Niki, junior újságírónk bölcs tanácsot adna magának, amit mindenkinek érdemes lenne megfogadnia:

Ne akard másnak mutatni magad, mint aki valójában vagy!

Lilla, újságírónk ezt mondaná:

Ez a házasság nem fog örökké tartani, de nem is ez a lényege, célja! 🙂

Főszerkesztőnkről, Eszterről nehéz elhinni, hogy elbizonytalanodik, ha a céljairól van szó:

Mindened megvan hozzá, ne kételkedj annyit!

Grafikusunk, Fanni türelmetlenségre biztatná magát:

Mindig mondd ki, amit gondolsz, ezzel sok felesleges kört megspórolhatsz magadnak. Beszélj az érzéseidről, ha valami zavar, adj hangot neki! Ne fojtsd magadba a kétségeket! Tudom, hogy mérhetetlenül toleráns vagy, de ebből legalább annyi hátrányod származhat a jövőben, mint előnyöd!

Másik grafikusunk, Anna sem lenne nyuszi, a tettek mezejére lépne:

(Két pofon.) Tessék többet szórakozni és újra elkezdeni úszni! Ne a munka legyen az első, hanem te! Meg fogsz mindent oldani, ne stresszelj feleslegesen!

Ti mit mondanátok az 5 évvel ezelőtti önmagatoknak, ha belefutnátok az utcán?

Ajánlott cikkek