Volt egy időszak a gimiben, amikor mindig ugyanazt reggeliztem: turórudit kiflivel. Na nem ám csak úgy mellé harapva, hanem a kiflit félbevágtam, mintha szendvicset készítenék, csak épp a párizsi és a sajt helyett túrórudi került a belsejébe. Ezt hallva a szerkesztőségben – igen, nálunk előkerül mindenféle téma – kerek szemmel néztek rám a csajok: „Ez most komoly?” Egyedül Emcsi bológatott mellettem. Ő tudta, milyen kulináris csemegéről beszélek.
Így hát a múlt hét levezetéseként egy laza pénteki pikniket szerveztünk a közeli parkban. Mindenkinek olyan ételt kellett hoznia, ami teljesíti a következő két kitételt:
A menü a következő fenséges fogásokból állt össze:
Szalámis zsemle mézzel
Nem volt túl bizalomgerjesztő, ahogy Mojzi ráfolyatta a mézet a szalámis falatokra, de egyszer élünk alapon többen is vállalkoztunk a tesztre. Az édes-sós ízélmény Emcsinek nagyon bejött, Mojzi szerint nem is volt olyan rossz, szerintem semmi extra, de azért nem ettem volna még egyszer belőle. Ezúton is bocsánatot kérek azoktól, akik rajonganak ezért a kombóért.
Csipszes zsemle
Elmondom, mit lehetett hallani:
„Hmmmmmm!”
„Ez tényleg jóóóó!”
„Ez nagyon jóóó!”
„Életem kajája!”
„Elvehetem az utolsót?”
Szerintem nem lep meg benneteket, ha azt írom, egyetlen morzsa sem maradt a tányéron.
Mogyorókrémes, paradicsomos őrület
Sokat tanakodtunk azon, hogyan és miért lehet erre az ízélményre rákattanni, de mi nem jutottunk el a megoldásig. Zsófinak valószínűleg azt mondhatták a szülei, hogy mindenhez kell enni egy kis zöldséget is, aztán valahogy ez meg is maradt nála.
Mi úgy döntöttünk, ezt a csemegét meghagyjuk inkább neki, mi elleszünk a többivel.
Túrórudis kifli
Emcsivel imádtuk, a többiek elnyammogták.
Amit nem készítettünk el, de hallottuk, hogy esznek ilyet mások:
És ti mit próbálnátok ki?
Umami – a misztikus íz, amiért odáig vagyunk!
Sokan odáig vannak a paradicsomért, az érett és kemény sajtokért, a zöld teáért vagy a zacskós ázsiai levesekért. Meg persze vannak olyanok is, akik nem, és nem is értik, mások miért szeretik ezeket annyira. Talán mert kivétel nélkül mindegyikben megtalálható egy bizonyos aroma: az umami – vagyis az ötödik íz. Sokan kedvelik, csak eddig nem nevezték nevükön a dolgokat. Vagyis még soha nem tudatosult bennük, hogy ezeknek az ételeknek bizony van egy közös vonásuk!
A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
